The Project Gutenberg EBook of Elektra, by Sophokles This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have to check the laws of the country where you are located before using this ebook. Title: Elektra Author: Sophokles Translator: Gergely Csiky Release Date: March 15, 2018 [EBook #56745] Language: Hungarian Character set encoding: UTF-8 *** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK ELEKTRA *** Produced by Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project SOPHOKLES ELEKTRA. GÖRÖGBŐL FORDITOTTA, BEVEZETTE ÉS JEGYZETEKKEL KISÉRTE CSIKY GERGELY. NEGYEDIK KIADÁS. BUDAPEST. FRANKLIN-TÁRSULAT MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA. 1903. SZEMÉLYEK. Nevelő. Orestes. Elektra. Kar: mykenei nők. Chrysothemis. Klytaemnestra. Aegisthos. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. BEVEZETÉS. Agamemnon, Argos és Mykene királya, Trója ostromára indulván, három leányát, Elektrát, Iphianassát és Chrysothemist, s fiát, Orestest, otthon hagyta nejével Klytaemnestrával, Iphigenia leányát pedig magával vitte. De kedvezőtlen szelek miatt a görög hajóhad kénytelen volt Aulisban vesztegelni, mig a jóslat ki nem jelenté, hogy csak úgy fordulnak meg a szelek, ha Agamemnon leánya feláldozásával engeszteli meg a megsértett Artemis haragját. Agamemnonban győzött a hazafi az atya fölött, feláldozta Iphigeniát, s a görög sereg Trója ostromára indult. Tíz évi hadjárat után Agamemnon visszatért hazájába. De ezalatt Klytaemnestra megszegte női hűségét, s bűnös viszonyt kötött Aegisthossal. A hazatérő Agamemnont nagy ünnepélylyel fogadták; lakomát tartottak, s ennek végén Agamemnont neje s ennek kedvese orozva meggyilták. Orestest is meg akarták ölni, de Elektra titkon egy hű rabszolga gondjaira bizta s általa Phokisba Strophios királyhoz küldte. Orestes itt fölnevelkedett s a király fiával, Pyladessel, szoros barátságot kötött. A gyilkos Aegisthos ezalatt Klytaemnestrával boldogul élt és uralkodott Argosban. Mindenki meghajolt igája alatt, nem volt egyetlen férfiu, ki bosszút álljon Agamemnon halálaért. Egyedül Elektra nem mondott le a bosszú gondolatáról. Atyja gyilkosainak házában élve, nem némítá el ajkát a félelem. Szüntelen szemökre veté elkövetett bűnjöket, s szenvedte üldözéseiket és bántalmaikat, azon reményben, hogy Orestes megjő és bosszút áll atyja gyilkosain. Végre a delphii oraculum parancsára meg is jelenik Orestes, nevelője és Pylades kiséretében; ez utóbbi csak mint néma személy szerepel. Itt kezdődik a tragédia cselekvénye, mely Mykenében, a királyi palota előtt levő téren folyik le. ELEKTRA. (Hajnal. Orestes jő a nevelővel és Pyladessel.) Nevelő. Oh Tróját vívó Agamemnon gyermeke, Most valahára szinről-szinre láthatod A tájat, melyért mindig vágyódott szived. Im itt, miért epedtél, ősi Argosod,[1] A fulánkszurta Inachos-lány[2] ligete; Amott, Orestes, lásd a farkaspusztitó Isten[3] piaczát; Hera[4] híres temploma Balkézre van; s e helytt, hová megérkezénk, A kincsben dús Mykenet szemmel láthatod, A Pelopidák[5] vérontásban dús lakát, Hol meggyilkolt atyádnak gyász halálakor Testvérnénéd kezéből téged egykoron Átvévén megmentélek s fölneveltelek, Hogy felnövén, atyád halálát megboszuld. Most hát Orestes, és te, kedves Pylades, Vegyétek gyorsan fontolóra, mit tegyünk; Mert a kelő nap tündöklő sugára már Felkölti a madarak reggeli dalát, S szétfoszlott a sötét éj csillagfátyola; Mig hát elő nem jő a házból valaki, Egyezzetek meg szóval; mert addig jutánk, Hol nincs idő habozni, hol már tenni kell. Orestes. Oh te, szolgák legjobbja, mint megismerem Hozzánk való hűséged fényes jeleit! Mint a nemes mén, bárha aggkor nyomja is, Nem veszti bátorságát a veszély között, Hanem fülét hegyezve vár rá: úgy te is Biztatsz bennünket, és az elsők közt haladsz. Elmondom hát, mit tartok jónak; te pedig Figyelj szavamra éber füllel és mutass Jobb útat, hogyha egyben-másban tévedek. Midőn a Pythiának[6] kértem jóslatát, Hogy megtanitson arra, mint vegyek boszút Atyám halálaért a gyilkosok felett: E választ adta Phoebos, halljad iziben: Hogy hadsereg és fegyver nélkül, titkosan, Csel által hajtsam végre méltó bosszumat. Hallván tehát a jóslat ilyen szózatát, Indulj a házba, s jó szerét ha ejtheted, Azonnal lépj be, tudd meg, mi történik ott, Hogy látva mindent, biztos hirt hozhass nekünk. Ily aggon és oly hosszú évek mulva nem Ismernek rád, s gyanútól védnek ékeid.[7] Mondd el, hogy idegen vagy, Phokisból[8] jövél, Phanoteus[9] nevében; mert e férfiút Tartják legtöbbre minden frigytársuk között. Jelentsd aztán s erősitsd esküvel szavad, Hogy megölé Orestest zordon végzete, A pythiai harczjátékon[10] lezuhant Gyors szekeréről; igy intézd beszédedet Mi meg előbb atyám sirját, parancs szerint, Ajándokokkal[11] ékesitjük és fejünk Fürtjével; visszatérünk azután ide, Kezünkben lesz az érczből öntött hamvveder, Melyet bokorba rejték, mint te is tudod, És áltató beszéddel kedves hirt hozunk Számukra, hogy már lángok martaléka lett Holttestem és a máglyán porrá hamvadott. Mit árt nekem, ha szóval holtnak mondanak, De tettleg élek és dicsőséget nyerek? Nem tartok rosznak semmi szót, mely hasznot ad. Láttam már gyakran, hogy holt híröket vivék Bölcseknek is, s ha aztán visszatértenek, Több tiszteletben álltak még, mint az előtt. Bizton reménylem én is, hogy e hir után Fénylő csillagként fognak látni ellenim. Oh én hazám s hazámnak intenségei, Fogadjatok be, áldjatok meg útamon, S te is szülői házam; hisz az istenek Küldének, hogy boszúmmal megtisztitsalak; Ne üzzetek el innen szégyenletesen; Hadd állitsam fel újra ősi házamat! Ez volt mondandóm; most pedig készülj, öreg, S legyen gondod rá, hogy jól végezd dolgodat. Mi ketten távozunk; mert a jó alkalom Az ember minden művének legfőbb ura. Elektra (a palotában). Oh jaj nekem! Nevelő. Ugy tetszik, mintha benn a házajtó mögött Cselédnő jajgatását hallanám, fiam! Orestes. Talán szegény Elektra volt? Nem gondolod, Hogy itt maradjunk s meghalljuk keserveit? Nevelő. Nem, nem. Ne fogjunk semmihez, mig Loxias[12] Parancsát meg nem tettük; most első legyen Atyád sirján az áldozat; ez ád nekünk Erőt nehéz munkánkra s fényes diadalt. (Elmennek. Elektra jő a palotából.) Elektra. Oh mennyei fény, S te földölelő lég, mennyiszer Hallád gyászdalomat, Hallád, mint téptem, ütöttem Véresre saját kebelem’, Mikoron eloszolt a sötét éj. Ah! jól tudja gyűlölt nyoszolyám Álmatlan éjjeleim gyötrelmeit, Miként siratom boldogtalan atyámat, Kit a véres Ares idegen Földön nem fogadott be lakába; Hanem itthon vágta le drága fejét Gyilkos bárddal anyám s a lator Aegisthos, mint csert a favágó, S rajtam kivül senki sem ejt Könyet, atyám, hogy ily iszonyu és Szégyenletes volt a halálod. Nem fog soha szünni Gyászos sóhajom és panaszom, Mig látom a fényes csillagokat, Látom a nap ragyogását; Mint a fiát vesztett csalogány Hallatom én bús zokogásom’, A szülői ház ajtója előtt. Oh Hades és Persephone tanyája![13] Oh pokoli Hermes,[14] s te felséges Ara![15] És ti Erinysek,[16] isteni szülöttek! Kik látjátok a meggyilkolt tetemét, Kik látjátok a rablott násznyoszolyát, Jertek, adjatok segedelmet, Boszuljátok meg atyám halálát, S adjátok vissza fivérem; mert egyedül Nem birom el immár Gyötrelmeim iszonyu terhét. (A kar fellép.) Első versszak. Kar. Oh gyermek, oh szörnyü anyád Leánya, Elektra, miért Hangzik szüntelenül bús panaszod Hős Agamemnon után, kit anyád csele Hajdan orozva megejte, s gonosz keze Halálra külde ravaszul? Veszszen el, a ki ezt Tevé, ha igy szabad beszélnem. Elektra. Oh ti nemes szülöttek! Bánatom enyhületére jövétek; Jól tudom, érezem ezt, szivem ismeri Kebleteket; de ah! én soha nem szünöm Sirni, keseregni atyám gyász sorsa felett. Oh ti, kiket annyi szeretet csatol egybe szivemmel, Engedjetek zokogni, Ah erre kérlek! Első ellenversszak. Kar. Sem sóhajtásod, sem imád Nem költi fel Hades örök, Mindent eltemető öléből atyádat. Ám mértéktelenné teszi a fájdalom Mértékét nem szünő keserved, Mig bánatodra nem ad semmi enyhületet. Miért vágyódol szenvedésért? Elektra. Esztelen az, ki feledni Tudja megölt szülei nyomorú halálát. Szivem a bús, panaszos dalu, Egyre Ityst, csak Ityst sirató Félénk csalogányt,[17] Zeus követét szereti. Te vagy istennőm nekem, oh Niobe, szenvedő anya,[18] Ki szikla sirfalak közt Ah! egyre sirsz még. Második versszak. Kar. Nem téged ért, gyermekem, Egyedül a fájdalom, Türd te is e gyötrelmeket nyugodtan, Mint azok, a kik törzsed sarjadéki: Ime Crysothemis igy él, igy Iphianassa; Igy rejti el ifjuságát, Miglen a visszatérőt Büszke Mykene földe Ős örökébe fogadja örömmel, – Ő, kit a nagy Zeusz vezet e honba – Orestes. Elektra. Várom őt, ah! szüntelenül, szegény leány én. Bolyongok egyre könyes szemekkel, Férjtelenül, gyermektelenül, végtelen Bánatomat viselem; de ő feledé Tettemet és szavamat. Avagy mért izen Áltató hireket szüntelenül nekem? Szivében ég a vágy, De mégse’ hozza vissza vágya. Második ellenversszak. Kar. Bizzál, oh bizzál, gyermek! Fenn a magas égben él Még Jupiter, ki mindent lát s igazgat; Tedd a boszú gondját az ő kezébe, Égő gyűlöleted ne mutasd hevesen, s ne feledd el; Jótékony isten az idő. Nem lesz örökké távol Tőled Agamemnon hős Gyermeke, Krisa füves legelőin,[19] S nem marad el Acheron[20] uralkodója. Elektra. Ah! de reménytelenül oda van, elenyészett Életem java, nem birom el immár; Igy epedek, gyermektelenül, magam, Nincs szerető férjem, kinek óv keze, Ah! idegen vagyok ősi lakomban, Szolga atyám örökébe’, silány ruha Takarja testemet, S üres számomra minden asztal. Harmadik versszak. Kar. Jaj volt, hogy visszatére, Jaj volt, hogy ősei ágyán Érte szivét az érczbalta, S megölé sulyos csapása. Szerelem sugalá, csel fejezé be, Szörnyű alakban a szörnyü bűnt, Vajon isten volt, avagy emberi kéz, A mely ezt tehette? Elektra. Oh iszonyú nap, éltem napjai Között legiszonyúbb te! Oh éj, oh szörnyü lakoma Borzadalma! Melyen atyámat a két Nyomorult keze oly gonoszul megölé, És vele megölte az én Elárult éltemet is! A magas Olympos nagy istene Küldje fejökre a boszú tüzét! És ne legyen soha részök öröm, mosoly, Kik ezt a bűnt mivelték! Harmadik ellenversszak. Kar. Ne szólj tovább ily hangon, Nem gondolod meg, mi mélyen Sülyedél szégyenletes nyomorba A boldogság ormáról? Szaporán növeléd keserűséged, Mert boszus lelked egyre új Harczokba sodor; nem jó küzdeni így A hatalmasokkal. Elektra. A kín ragadott el, a kín; Jól látom szenvedélyem’, De kínjaim közt nem csillapodnak Panaszaim, Mig szivem élete tart. Ki tud én nekem, oh szeretett barátnők, Enyhületes szót mondani? Ki tanácsot adni nekem? Hagyjatok el, ne vigasztaljatok! Kínom örök, soha meg nem szünő, És nem fog soha sem megszünni keservem, Soha könnyeim folyása. Végdal. Kar. Jó indulattal szólok, Mint hű anyád tanácslom: Ne tégy bajodhoz új bajt. Elektra. Ah! lehet-e mérsékleni bánatom’? Illik-e, mondd, feledni a holtakat? Hol van az ember, ki erre képes? Nem kell ilyentől tisztelet; És ha boldogság vár reám, Ne legyen békével enyém, Ha feledve atyámat, elnémul Bús zokogásom. Hiszen ha a halott megsemmisülve lenn Fekszik föld alatt, És a büntetés Nem sujtotta le gyilkosait: Nincs akkor szégyen, Se’ jámborság az emberek közt. Kar. Oh gyermekem, javadra jöttem és magam Javára, ám ha nem szólok jól, úgy legyen A te kivánatod szerint, mi követünk. Elektra. Valóban szégyenelnem kell, oh asszonyok, Hogy oly levertnek tüntet föl a sok panasz; De mert erőszak kényszerit, hogy igy tegyek, Bocsássatok meg. Mily nemes nő tenne mást, Ki szemmel látja atyjának balvégzetét, Miként én látom, éjjel, nappal egyaránt, Nem fogyva, inkább gyarapodva szüntelen? Hiszen szülő anyám kezéből jött reám A legszörnyűbb baj; egy födél alatt lakom Azokkal enházamban, kik meggyilkolák Atyámat; ők parancsolóim; rajtok áll, Megvonni tőlem, vagy megadni részemet. És mit gondoltok, mily órákat élek át, Midőn Aegisthost látom ülni trónusán Atyámnak, látom azt a köntöst tagjain, Melyet atyám viselt, s áldozni látom őt A tűzhely mellett, hol atyámat megölé; És látom azt, mi mindennél több fertelem, Atyámnak nászágyában a gyilkost magát, Boldogtalan anyámmal, ha még mondhatom Anyámnak őt, ki ágyát ezzel osztja meg; Ki vakmerően ily gonosz karjában él, S a boszus fúriáktól nem remeg szive; Nem, mintha még örülne annak, mit müvelt, A hányszor újra fordul az a nap, melyen Atyámat meggyilkolta áruló csele, Dalt, tánczot rendel, és havonkint gödölyét Áldoz fel a védistenek oltárain. És látva ezt a házban, én boldogtalan, Sirok, kesergek a szégyenletes napon, Melyet atyám emléknapjának mondanak – Ah egymagamban! Hisz még azt sem engedik, Hogy annyit sirjak, mennyit szívem sirni vágy. Mert ez az asszony, kit nemesnek mondanak, Szidalmazó szavakkal igy kiált reám: Istentelen teremtés, egyedül a te Atyád veszett el? Nem gyászol más ember is? Halj meg hát nyomorultan és e kínodat Ne oltsák el az alvilági istenek! Igy gúnyol; ám ha azt találja hallani, Hogy jő Orestes: akkor dühvel rám rohan, Sikoltva: Nemde ezt neked köszönhetem? Nem a te műved volt ez, a ki ellopád Orestest tőlem és titokban elvivéd? De tudd meg, elnyered még méltó díjadat! Ekként üvölt rám; híres kedvese pedig Mellette állva még ingerli ellenem, A nyomorult, a mindig gyáva szörnyeteg, Ki asszonyok frigyével küzdi harczait. És én szegény, Orestest várva szüntelen, Hogy sorsomon segítsen, egyre sorvadok. Mert késedelme tönkre tette egyaránt Jelen s jövő reményem minden vígaszát. Ily állapotban ah! ki tudna, kedvesim, Kegyes, türelmes lenni? Hisz rosz végzetünk Magunkat is rossz vágyra, tettre kényszerit. Kar. Ugyan mondd, mig te ily módon beszélsz velünk, Itthon van-e Aegisthos vagy eltávozott? Elektra. Bizonynyal nincs itt. Hisz másképen, azt hiszed, Távozhatnám a házból? A mezőre ment. Kar. Ha igy van, akkor én is többet merhetek, S bátrabban is beszédbe állhatok veled. Elektra. Eltávozott, kérdezz hát tetszésed szerint. Kar. Kérdésem ebből áll: Mit tudsz öcséd felől? Jön-é vagy késik? Ezt szeretném hallani. Elektra. Ezt mondja mindig, ámde mondja s nem teszi. Kar. A férfiú, ha nagy munkába fog, haboz. Elektra. Midőn megmentém éltét, nem haboztam én. Kar. Bizzál; ő jó, s nem hagyja el szeretteit. Elektra. Oh elhiszem; máskép nem élhetnék soká. Kar. Ne szólj tovább; Chrysothemist, testvéredet, Atyád s anyád leányát látja most szemem, A házból jönni áldozattal, a minőt Halottak emlékére szoktak nyujtani. (Chrysothemis jő a palotából.) Chrysothemis. Miért jösz kedves nővér, a kapu elé, Hogy ismét hallasd gyászos jajgatásodat? Nem tanulád meg ily hosszú idő alatt, Hogy hasztalan haragnak át ne add magad? Hisz én is érzem e fájdalmat, engem is Gyötör e kín; s ha volna rá elég erőm, Meg is mutatnám nyiltan azt, mit érezek. De a vitorlát most a vészben bevonom, S nem látszom azt akarni, a mit nem birok. Ohajtom, testvér, bár tennél ekként te is. Lehet, hogy nem az én szavam helyes, hanem A te itéleted; de hogyha szabadon Kivánok élni, az erőnek engedek. Elektra. Oh szégyen! el tudod feledni az atyát, Ki nemze, és csak arra gondolsz, a ki szült. Mert minden intés, melylyel engem oktatál, Ő tőle van, magadtól nem jött semmi sem. Válaszsz tehát: vagy esztelennek mondalak, Vagy józan észszel feledéd szerettidet; Hisz ép’ most mondád, volna csak elég erőd, Ugy megmutatnád gyűlölségedet nekik; S midőn atyámért bosszut állni akarok, Te nem segitsz, de gátolón utamba lépsz. Nem egyesűlne így a bajjal gyávaság? Tanits meg, vagy tanuld meg tőlem, mily haszon Érhetne engem, ha megszünnék panaszom? Hisz rosszul bár, de élek, s ez elég nekem. És gyötröm őket, s a halottat tisztelem, Ha ott alant még érez örömet a szív. Te gyűlöletről szólva, csak szóval gyülölsz, De tettel a gaz gyilkosoknak társa vagy. Én nem hajolnék meg előttök, bárha mind Előmbe raknák gazdag ékességidet, Melyek rajtad ragyognak; légyen asztalod Dúsan teritve, élvezz fényes lakomát: Az én egyetlen táplálékom bánatom Legyen; dicsőséged nem vágyom osztani, Te sem kivánnád józan észszel. Ámde most Legjobb atyádnak mig lehetnél gyermeke, Légy az anyád leánya.[21] Rosznak látszol igy, Elárulván szerettidet s a holt atyát. Kar. Az istenekre, semmi szenvedély! Hiszen Mindkettőtök szavába’ van jó és helyes, Ha te reá hallgatnál, s ő viszont reád. Chrysothemis. Hozzá vagyok már szokva én, oh asszonyok, Az ily beszédhez; most se’ hoztam volna fel, Ha nem hallottam volna, mily szörnyű veszély Közelg felé, hogy elnémitsa panaszát. Elektra. Mondd hát a szörnyűt, és ha rosszabb mostani Gyötrelmemnél, többé nem szólok ellened. Chrysothemis. Elmondom híven mindazt, mit magam tudok. Ha meg nem szűnik panaszod, szándékuk az, Hogy olyan helyre küldenek, hol a napot Többé nem látod, és sötét börtönfalak Között, távol hazánktól, sirhatsz sorsodon. Gondold meg ezt s később majd kinjaid között Ne vádolj engem. Térj eszedre, mig lehet. Elektra. Ez szándokuk hát, igy tennének ők velem? Chrysothemis. Bizonynyal igy, mihelyt Aegisthos visszatér Elektra. Ugy rajta! térjen is hát vissza mielőbb. Chrysothemis. Mit kivánsz e szavaddal, oh boldogtalan? Elektra. Aegisthos visszatértét, ha ez szándoka. Chrysothemis. Hogy szenvedés gyötörjön? Merre tévelyegsz? Elektra. Hogy mentől távolabbra fussak tőletek. Chrysothemis. Nem gondolsz életeddel, mely most a tied? Elektra. Valóban szép, csodálandó egy élet ez. Chrysothemis. Szép lenne, csak te hallgatnád az ész szavát. Elektra. Szeretteimhez rossznak lenni ne tanits. Chrysothemis. Nem is tanitlak; ámde tiszteld az erőst. Elektra. Tiszteld magad; nem illik hozzám ily tanács. Chrysothemis. Pedig szép elkerülni esztelen bukást. Elektra. Ha buknom kell, atyámért küzdve bukjam el. Chrysothemis. Atyám, tudom jól, megbocsátja ezt nekem. Elektra. Ily szókat helyben hagyni rosszakhoz való. Chrysothemis. Nem tartasz hát velem, nem fogadod szavam’? Elektra. Valóban nem. Soh’se legyek ily esztelen! Chrysothemis. Tovább megyek hát, merre küldtek, útamon. Elektra. Hová indulsz? Kiért van e gyászáldozat? Chrysothemis. Atyám sirjára küldi általam anyám. Elektra. Mit? Legnagyobb ellenségének küldi ezt? Chrysothemis. A kit meggyilkolt; ezt akartad mondani. Elektra. Ki gondolt erre? Mily barátja vette rá? Chrysothemis. Azt vélem, rémes éji látománya volt. Elektra. Oh ősi istenim, csak most segitsetek! Chrysothemis. Reményre gerjeszt tán ez éji borzalom? Elektra. Beszéld el álmát, aztán megfelelhetek. Chrysothemis. Kevés az, mit felőle mondhatok neked. Elektra. Beszéld el ezt; kicsiny szó gyakran volt elég, Halandót fölemelni vagy lesujtani. Chrysothemis. Atyánkat látta volna, szóbeszéd szerint, Ismét életre kelve megjelenni és Melléje állni; s megragadva a jogart, Mely hajdan az övé volt, most Aegisthosé, A tűzhely mellett állitá fel; galy fakadt Belőle tüstént, melynek gazdag lombjai Egész Mykene országát beárnyalák. Igy hallám attól, ki jelen volt, a midőn Ez álmát elbeszélte Helios előtt.[22] De ennél többet nem tudok, csak azt tudom, Hogy félelmében küld a sirhoz engemet. Az istenekre kérlek hát, fogadd szavam, S ne vonj magadra vészt meggondolatlanul; Ha nem követsz most, majd a baj rákényszerit. Elektra. Ne tégy atyánk sirjára semmit, kedvesem, Azokból, mik kezedben vannak; sérelem S gonoszság volna, holt atyádnak nyujtani Ez ellenséges asszony adományait; Nem, dobd a vizbe, vagy ásd mélyen föld alá, Honnan ne érjék el atyánk sirját soha; Maradjanak elrejtve drága kincsül ott, E nő számára, majd ha meghal egykoron. Ha nem a nők legvakmerőbbje volna ő, E gyűlölt áldozattal meg nem hintené A férfiúnak sirját, kit meggyilkola. Gondold meg, vajjon szívesen fogadja-e Sirjában tőle a halott ez adományt, Ki aljasul meggyilkolá, mint ellenét Megcsonkitá, és kardja véres foltjait Fejéhez törlé; s azt hiszed, ez áldozat Ki fogja engesztelni a gyilkos bünét? Oh nem! Hagyj fel hát ezzel; vágd le fürtjeid Végszálait; im én szegény, hozzá teszem Saját hajam’ – kevés ez, ámde mindenem Nekem –, áldozd fel egyszerű hajfürtimet, S ez övemet, melyen nem csillog semmi dísz. S a porba hullva kérd őt, jöjjön most a föld Alól, legyen segélyünk ellenink között, Hogy gyermeke Orestes diadalmasan Lábbal tiporja atyja ellenségeit, S mi e csekély ajándékoknál gazdagabb Kezekkel áldozhassunk sirján egykoron. Hiszem, valóban hinni kezdem, ő vala, Ki ezt a szörnyü álomképet küldte rá; De te, oh testvér, tedd meg e szolgálatot, Nekem, magadnak és atyánknak, az emberek Legjobbikának, a ki Hadesben pihen. Kar. Kegyesség szól e szűz ajkán, s te kedvesem. Ha józan kívánsz lenni, megteszed szavát. Chrysothemis. Meg is teszem; mert hol a jog parancsa szól, Ott nem vitázni, ámde gyorsan tenni kell, De míg ezt megkisérlem, titkot tartsatok, Az istenekre kérlek, kedves asszonyok; Mert ha anyám megtudná, biztosan hiszem, Merészségem gyászossá lenne én reám. (Átveszi Elektra levágott fürtjeit s az övet. Azután el.) Kar. Ha nem téved a jós szellem igéje, S nem hagyott el az értelem: Mert jelenti jöttét Az isteni igazság büntető keze, Boszúja nincs messze már, óh gyermekem! Ez éji látomány Enyhe fuvallatára Bennem új remény fakad; Nem fogja elfeledni a hellen vezér, atyád, Az ősi kétélű szekercze ércz csapásait, Melyek gonoszul, gyalázattal megölték őt. Ellenversszak. Már a sok karu, sok lábu Erinys[23] Érczlépéseivel közelg Szörnyű leshelyéből. Boszút lihegve a buják fejére, kik Tilos menyegzőt gyilokkal ültenek. Azért reménylem én, Gyász jele lesz ez álom A gonosztevőkre és A czinkosokra. Mert az éjek szörnyü álmai, S az istenek jóshangja – mind hiú káprázatok, Ha nem hoz ez éji látvány üdvöt és áldást. Végdal. Oh te, az ősi Pelops Merész versenyfutása! Mennyi nyomorral sujtád Ezt a hont. Mert a mióta Myrtilos Tenger ölében pihen, Melybe az áruló Kéz aranyos szekérről Álnokul ledobta: Nem hagyá El azóta e házat Örök iszonyú átok.[24] (Klytaemnestra kijő a palotából. Utána hölgyek, áldozati adományokkal.) Klytaemnestra. Ugy látszik, ismét fékvesztetten kóborolsz; Mert távol jár Aegisthos, ki meggátola, Hogy a kapun kivül gyalázd tiéidet; De most távollétében nem gondolsz velem Semmit sem. Sokszor és sokaknak kürtöléd, Hogy vakmerően s jogtalan uralkodom, Gyalázattal tetézve téged s dolgaid. Pedig én nem gyalázlak, csak megtorlom azt, A mit te számtalanszor kezdesz ellenem. Atyádat én ölém meg – mert mindig csak ezt Hozod fel ellenemben – úgy van, megölém; Tudom jól; nincs szándékom eltagadni ezt; Diké[25] vevé el éltét, nem csak én magam; Őt kellett volna ész szerint segítened. Mert ez atyád, kiért most egyre húll könyűd, A hellenek közt egyedül merészelé Feláldozni nővéredet, bár atyja volt Csupán, s nem szülte, mint én, fájdalmak között. Ugyan tanits meg hát, kinek javára, mért Áldozta őt fel? Argos népeért talán? Ám ennek nem volt lányom éltéhez joga, De ha Menelaos kedvéért ölte meg Leányomat, nem állhaték jogos boszút? Nem volt-e ennek is két gyermeke, kiket Inkább megölhetének, mint leányomat? Hiszen szülőikért kelt útra a sereg. Avagy tán Hades égőbb vágygyal éhezett Az én szülötteimre, mint övéire? Vagy jobban szereté e rossz atya az én Szülötteimnél Menelaos sarjait? Nem esztelen s gonosz lelkű az ily atya? Én azt hiszem, bár kedved ellen mondom is. De a halott, ha szólna, szint’ ezt mondaná. A mit tevék, nem bántam én meg azt soha; De ha te rossznak tartod véleményemet, Keresd, mi jobb, s csak aztán szólj meg másokat. Elektra. Nem mondhatod, hogy én kezdélek bántani, S csak megtorlásul kelle most ezt hallanom. De ha szabad beszélnem, elmondom neked A holtról és testvéremről az igazat. Klytaemnestra. Beszélj; ha mindig ekként kezdenéd a szót, Nem ingerelne bosszuságra ellened. Elektra. Beszélek hát. Atyámat, mondod, megöléd. Van ennél szégyenítőbb vallomás, akár Joggal téved, akár nem? S én mondom neked, Nem a jogos boszú vezérle, ám e rosz Ember beszélt rá, a kinek most nője vagy. Kérdezd meg a vadászó Artemist: kinek Bünéért zárt el Aulisban minden szelet? Vagy nem, megmondom én: hisz őt nem kérdheted. Atyám ez istennő berkében egykoron Üzőbe vett (igy hallám ezt) egy tarka, szép Agancsu szarvast, és elejtve a vadat, Ajkán dicsekvő szó talált kisiklani. Ezért haragra gyulva Leto gyermeke, Lelánczolá Achaja sergét, míg atyám Váltságul önnön lányát adta a vadért. Ezért áldozták őt fel; máskép a sereg Nem juthatott sem Ilionba, sem haza. Ezért volt kénytelen hosszú küzdés után Od’adni lányát, és nem Menelaosért, De ha – szavad szerint beszélve – kedveért Tevé is mindezt: volt ezért neked jogod Boszúból őt megölni? Mily törvény szerint? Vigyázz, ily törvényt hozva emberek közé, Ne hozz magadra megbánását és szenvedést. Mert ha megöljük egyikért a másikat, Először is te halsz meg méltó jog szerint. Lásd, mily hiú ürügyre épited szavad’. Mert fejtsd meg azt, ha kedved tartja, mért fedi A legborzasztóbb bűnök szennye fejedet, Miért osztod meg a gonoszszal ágyadat, Kivel atyámat egykoron meggyilkolád, S kitől most gyermeket szülsz; és elkergeted A tiszta násznak tiszta sarjadékait. Miként dicsérhetném ezt? Vagy tán erre is Azt mondod, hogy boszúból tetted lányodért? Szégyen reád, ha mondod; mert nem szép soha, Lányod miatt az ellenséggel kötni nászt. De nincs hatalmam téged jóra inteni, Téged, ki egyre azt kiáltod, hogy anyánk Nevét gyalázzuk; bár irántunk, azt hiszem, Inkább úrnőnek, mint anyának mondhatunk; Hisz oly gyász éltet élek, annyi gyötrelem Jut tőled és férjedtől osztályrészemül. S Orestes is, alig kerülve el kezed, Kinnal hurczolja messze földön életét; Kiért oly sokszor vádolál, hogy ellened Boszúra nevelem. Meg is tenném bizony, Ha volna rá hatalmam, tudd meg ezt. Azért Kiálts ki hát gonosznak az egész világ Előtt, akár szájasnak, szemtelennek is! Hiszen ha mind e roszban járatos vagyok, Fajodnak szégyenére úgy nem válhatok. Kar. Látom, haragra lobbant; ám nem látom azt, Hogy számba vennék, jogosan haragszik-e. Klytaemnestra. Ugyan mit szükség számba vennem ez iránt, Ki vakmerőn gyalázza anyjának nevét, S hozzá ily korban? Vajjon mégsem gondolod, Hogy semmitől sem tartja vissza szégyene? Elektra. Tudd meg, szégyen piritja arczomat, habár Nem is teszed fel rólam; azt is jól tudom, Hogy nem hozzám s koromhoz illők tetteim. De a te ellenséges lelked s műveid Erővel ily tettekre kényszerítenek. Rosz tettekből tanuljuk a rosz tetteket. Klytaemnestra. Arczátlan szörny! Valóban tettem és szavam Tulságos sok beszédet engedett neked. Elektra. Magad beszélsz, nem én; hiszen te műveled A tettet, és minden tett megleli nevét. Klytaemnestra. Hatalmas Artemisre! el nem kerülöd A büntetést, mihelyt Aegisthos visszatér. Elektra. No lásd, haragra lobbanál, holott szabad Szót engedél; de meghallgatni nem tudod. Klytaemnestra. De hát nyugodtan még áldozni sem lehet, Mivel szabad pórázra hagytam nyelvedet? Elektra. Csak rajta, áldozz, nem zavarlak. Ajkamat Többé ne vádold, mert egy szót sem szólok én. Klytaemnestra (egyik hölgyéhez). Nyujtsd hát te, ki mellettem állsz, az áldozat Gyümölcseit ez istennek, hogy hallja meg Imáimat jelen borzalmaim között. (Az oltár felé fordul.) Hallgasd meg hát, oh Phoebos, védő istenem, Elfojtott hangom’; mert nem híveim között Beszélek hozzád, és minden szót nem lehet Napfényre hoznom, míg ez itt mellettem áll, Nehogy boszúja és nem pihenő szava Az összes várost csalfa hirrel töltse be. Hallgass meg hát úgy, a mint hozzád szólok én. A kétértelmü álomképet, a melyet Ma éjjel láttam, hogyha kedvezőt jelent, Engedd rajtam beteljesülni, nagy király! De hogyha rossz, úgy forditsd ellenimre azt, S ne hadd, hogy bárki álnok csellel e jelen Jólétemet képes legyen megdönteni; Oh add, hogy éltem mindig felhőtlen legyen, S békével kormányozzam Atreus lakát, Szeretteim körében, kikkel most vagyok; S boldog napokra keljek gyermekim között, Kiket nem lázit ellenem rosz indulat. Hallgasd meg ezt, oh nagy Apollo, kegyesen, És add meg mindnyájunknak, a mit kér imánk; A többi mást, habár szóval nem mondom is, Isten létedre, úgy hiszem, jól ismered. Hisz mindent tisztán látnak Zeus szülöttei. (A nevelő fellép.) Nevelő. Oh idegen nők, mint lehetne biztosan Megtudnom, ez-e Aegisthos király laka? Kar. Valóban ez, oh idegen; jól gondolád. Nevelő. S nem tévedek, ha ezt nejének gondolom? Királynénak mutatja fényes külseje. Kar. Minden bizonynyal; a királyné ez maga. Nevelő. Üdvözlégy, oh királyné! Kedves hirt hozok Neked s férjednek, jó barátod résziről. Klytaemnestra. Örömmel hallom; ámde mindenekelőtt Kivánom tudni, mily embertől küldetél? Nevelő. Phanoteus Phokisból fontos hirt izen. Klytaemnestra. Minő hirt, mondd, oh idegen? Hisz jól tudom, Baráttól csak baráti szót hozhatsz nekünk. Nevelő. Meghalt Orestes; ennyi röviden a hir. Elektra. Oh jaj nekem, meghaltam én is e napon! Klytaemnestra. Mit mondasz, oh mit mondasz? Ne ügyelj reá. Nevelő. Meghalt Orestes, mondtam, s mondom újra most. Elektra. Ah én szegény, elvesztem, semmivé levék! Klytaemnestra. Gondolj magad dolgával. Te meg idegen, Beszéld el a valót nekem. Mint halt meg ő? Nevelő. Ezért küldettem; elmondom hát a valót. Hellas dicső harczünnepére megjövén, Hogy Delphi játékában küzdő részt vegyen, Alig hallá a hirnök harsány szózatát, Versenyfutást hirdetve első harcz gyanánt: Mindenkitől csodálva, megjelent legott, S mint várható volt, megfutván a pályatért, A győzelem dicső jutalmát elnyeré. Hogy a sokat kevés szavakkal mondjam el: Nem láttam ily erőt s ily tetteket soha. Ez egyet halld: a pálya minden versenyén, Mit a harczbírák hirdetének ős szokás Szerint, övé volt minden győzedelmi díj; Mindenki őt magasztalá, az argosit; Orestes – mondák – Agamemnon hős fia, Ki hajdan Hellas híres sergét vezeté. Igy történt; ám ha isten karja sujt reánk, Csapásitól nem óv meg semmi hős erő. Másnap, midőn a fürge lábú paripák Gyors versenyére jött a sor napkeltekor, Számos szekérhajtóval ő is megjelent. Achaja egyet külde, egyet Sparta is, Kettő jött Libyából kettős fogaton; Utánuk ötödiknek ő jött thessali Lovakkal; majd Aetoliából pej csikón A hatodik; magnesi volt a hetedik; Fehér lovakkal külde egyet Aenia; Az isten épitette Athen[26] szülte a Következőt; s boeoti zárta be a sort. Majd rendbe álltak, a miként a harczbirák Tüzték ki sors szerint a szekerek helyét, S az érczkürtnek szavára elszáguldtanak, A méneket biztatva és a zabolát Rángatva; a dübörgő szekerek zaja Betölté az egész utat; magasra szállt A por; egymásra tódult a szekértömeg, És nem kimélte egyikök sem ostorát, Hogy hátra hagyja társa tengelyét s lovát. Mert a küllőket s a versenyzők vállait Habbal szórták be a tajtékzó paripák. De ő a mint kerékagyával súrolá A legszélső korlátot, rudasát szabad Futásra hagyva, visszarántá nyergesét. Kezdetben egyenest haladt a tiz szekér; De nemsokára elragadják Aenia Küldöttét bokros ménei, s a többivel Szemközt rohanva hat-hét forduló után, Homlokkal Barke[27] szekérnek rontanak; Egymásra dőlt ez egy baj folytán mind a két Kocsi, s az egyik széttöré a másikat, Szekér-romok boríták Krisa mezejét. De az ügyes atheni észrevevé ezt, Kitér az útból és megáll, a paripák Zavart hullámit oldalt hagyja hirtelen. A sor végén haladt Orestes, méneit Nem fárasztván, a verseny végében bizott; De látva, hogy csak még egy versenytárs maradt, Utána száguld, harsány hanggal sürgeti Gyors méneit; utól is éri csakhamar, S egymás mellett vágtatnak, majd ez, majd amaz Előzi meg lófejjel társa fogatát, Baj nélkül végze eddiglen futást, Töretlen szekéren állt töretlen a hős; De most a fordulónál meglazitva bal Lovának gyeplőszárát, észrevétlenül A korláthoz csapódott; eltört tengelye, S ő bakjáról lebukva, bekeveredett A szétszakadt szíjakba; és hogy földre húllt, A pályán végig száguldoztak ménei. A néptömeg szemlélve gyászos esetét, Hangos sirással jajgat ez ifjú felett, Ki ily tettekre ily gyötrelmet nyert dijul, A földön vonszoltatva, majd az ég felé Forditva lábát; miglen versenytársai Megálliták nagy fáradsággal méneit, S kioldák vérző testét, melynek nyomorult Alakját meg nem ismeré baráti szem. Égő máglyára tették tüstént, s phokisi Választott férfiak elhozzák most kicsiny Edényben nagy testének gyászos hamvait, Hogy önhazája földén fedje síri hant. Igy történt ez. Fájdalmas elbeszélve is, De látni mindazt, mint mi láttuk: legnagyobb Minden keserv közt, melyet láttam valaha. Kar. Hajh! látom, ős királyaink egész faja Kipusztul immár végső sarjadékaig. Klytaemnestra. Oh Zeus, mi ez? Szerencsének nevezzem-e, Vagy gyásznak, mely hasznot hajt? Mily kinos, saját Gyötrelmem árán váltanom meg éltemet. Nevelő. Mért csügged e beszédre, oh asszony, szived? Klytaemnestra. Hatalmas a szülő szerelme; gyermekét, Bár roszat szenved tőle, nem gyülölheti. Nevelő. Úgy látszik hát, hiában jöttem én ide. Klytaemnestra. Nem úgy. Miként lett volna útad hasztalan. Holott biztos hírt hoztál a halott felől, Ki szivemnek szülötte lévén, elhagyá Emlőmet, ápolásomat, és idegen Földön bujdosva, a mióta távozott E honból, többé szemmel nem tekinte rám, De atyjáért szörnyű boszúval rémitett; Hogy enyhe álom éjjel, nappal egyaránt Kerülte szempillámat; s minden pillanat A haldokló utolsó percze volt reám. De mától fogva többé nem remeg szivem E lánytól s tőle, mert e lány nagyobb csapás Volt rám, lakomban élve s szíva szüntelen Szivemnek tiszta vérét; ámde ezután Nyugodtan élünk, nem ijeszt már bosszuja. Elektra. Oh én boldogtalan! Most már sirathatom Halálodat, Orestes, mert gyász sorsodat Anyád gúnynyal tetézi. Jól van-e ez így? Klytaemnestra. Te nem vagy jól; de az, a mint van, jól van úgy. Elektra. Oh halld ezt, a halottnak bosszu-szelleme! Klytaemnestra. Hallá azt, a mit kelle, s jól meghallgatá. Elektra. Csak gúnyolódjál, hisz szerencse ére most. Klytaemnestra. Bizony Oresteseddel meg nem döntöd azt. Elektra. Ah! megdőltünk mi, s téged meg nem dönthetünk. Klytaemnestra. Nagy hálát érdemelne jöttöd, idegen, Ha ennek nyelvességét is megdöntenéd. Nevelő. Ha minden jól van, úgy én eltávozhatom. Klytaemnestra. Oh nem; méltatlan volna e gyors távozás Hozzám s a küldő jó baráthoz egyaránt. Lépj hát a házba, ám e lányt hagyd ide kinn Jajgatni önnön és szerettinek baján. (Klytaemnestra kiséretével s a nevelővel a palotába megy.) Elektra. Azt vélitek, bánkódik e boldogtalan, Vagy szörnyü fájdalmában könnyet ejt szeme, Hogy így kellett fiának elpusztulnia? Igen, nevetve távozott. Oh én szegény! Orestesem, halálod mily halál reám! Mert elvivéd magaddal a végső reményt, Mely egyedül maradt szivemben vígaszul, Hogy megjösz egykor élve és megbosszulod Atyánkat s engem. Most hová forduljak én? Mert egyedül vagyok, megfosztva tőled és Atyámtól. Rabszolgává kell lennem megint, A leggyülöltebb emberek között, atyám Gyilkosai közt. Nemde szép sors vár reám? De egy födél alatt bizonynyal nem lakom Velök jövőre; nem, itt e kapu előtt Fog elhagyatva elhervadni életem. Hadd öljön meg, kinek terhére van könyem A palotában; jótét lesz rám a halál, És kín az élet, mert nem vágyom élni már. Első versszak. Kar. Zeus boszuló villámai és Te ragyogó nap tüze, megvagytok-e még, hogy Ezt látva pihentek? Elektra. Ah, ah! Jaj, jaj! Kar. Oh lányka, miért sirsz? Elektra. Hajh! Kar. Tartsd vissza a nagy szót. Elektra. Ne gyötörj. Kar. Hogy? Elektra. Csak bánatomat gúnyolod úgy, Hogyha azért, kit a halál elragadott, újra reményt Költeni vágysz bennem. Első ellenversszak. Kar. Amphiaraost asszonyi csel,[28] Lásd, aranyos tőrbe csalá s földbe sülyeszté. S most Hades ölében – Elektra. Ah, ah! oh jaj! Kar. El nagy hatalomban. Elektra. Jaj! Kar. Jaj ám! A gonosz nő – Elektra. Elesett? Kar. El. Elektra. Tudom, tudom; ah! volt, ki boszút Álljon a bú könyeiért; ámde nekem nincs; a ki volt, Elragadák tőlem. Második versszak. Kar. Gyász borul, gyász leánya, rád. Elektra. Ah jól, nagyon jól tudom én ezt, Megtanitottak rá éltem Szörnyű szenvedései. Kar. Látjuk, a mit mondasz. Elektra. Ne terelj hát soha, Soha sem innen el – Kar. Hogyan? Elektra. Kihalt szivem reménye, hogy életemet Védje nemes fivérem. Második ellenversszak. Kar. A halandó halál fia. Elektra. De nem úgy, mint ő a szegény volt, Hogy tépett gyeplők öljék meg A gyorslábú versenyen. Kar. Rettenetes balsors. Elektra. Hogy ne! Hisz nélkülem, Idegenek között – Kar. Oh jaj! Elektra. Veszett el élte, s nem fedi sirhalom őt, Nem könnyezünk fölötte.[29] (Chrysothemis sietve fellép.) Chrysothemis. Öröm hajt hozzád, kedvesem! Mellőztem az Illendőséget is, hogy gyorsan itt legyek. Mert örömet jelentek: megszűnt már a baj, Mely eddig annyi könynyel tölté meg szemed. Elektra. Ugyan hol leltél bánatomra enyhülést, Holott gyötrelmeimre nincs sehol sem ír? Chrysothemis. Megérkezett Orestes, hidd szavamra ezt, Oly biztosan, miként engem lát két szemed. Elektra. Megőrültél-e, oh boldogtalan leány, S kigúnyolod az én és ten fájdalmadat? Chrysothemis. Nem, ősi tüzhelyemre, nem volt gúny szavam, Megjött Orestes, újra mondom, hígy nekem. Elektra. Oh jaj nekem szegénynek? És ugyan kitől Hallád e szót, hogy oly erősen áll hited? Chrysothemis. Ennen magamtól, nem mástól tudom; saját Szemem bizonyságára épitém hitem. Elektra. Ugyan minő bizonyság volt az, oh szegény? Mi lobbantá e vészes lángra lelkedet? Chrysothemis. Az istenekre, hallgass hát ki, s azután Itéld meg: józan-e vagy esztelen szavam? Elektra. Beszélj tehát, ha a beszéd kedvedre van. Chrysothemis. Elmondok mindent, mit szememmel láttam én. Midőn atyámnak ős sirjához érkezém, A domb tetőjén frissen öntött tejpatak Ötlött szemembe s a siron körös-körül Mindennemű virágból fűzött koszorúk. Csodálva vettem észre és mindenfelé Tekinték, nincs e a közelben valaki? De nyugalomban látva az egész helyet, Közel menék a sirhoz; s végső szegletén Frissen vágott hajfürtre tévedett szemem; Alig hogy megpillantám, én boldogtalan, Szivemben tüstént megvillant a sejtelem, Hogy drága jó Orestesünknek műve ez; S megérintvén kezemmel, szólni nem merék, Hanem örömkönyekben úsztak szemeim. Most is, mint akkor, rendületlenül hiszem, Hogy tőle, és nem mástól származott e dísz. Mert rajtam s rajtad kívül mást kit illet ez? De én nem tettem, annyit biztosan tudok, S te hogy’ tehetted volna, ki büntetlenül E házból még az istenekhez sem mehetsz? Anyánk pedig bizonynyal nem gondol reá, S különben sem tehetné észrevétlenül. Orestestől lehet csak e gyász tisztelet. Bizzál hát drága testvér, mert az istenek Közül nem lesz mindig csak ugyanaz velünk. Eddig csak gyászt hozott ránk; ámde meglehet, Hogy még e nap sok jónak lészen záloga. Elektra. Ah! mint szánlak régóta dőreségedért. Chrysothemis. Mi ez? Nem volt örvendetes reád szavam? Elektra. Azt sem tudod, hová mégy, azt sem, mit beszélsz. Chrysothemis. Ne tudnám azt, a mit szememmel láttam én? Elektra. Meghalt Orestes, oh boldogtalan! Oda Reményed, hogy megszabadit; ne várj reá. Chrysothemis. Oh jaj nekem! Mily embertől hallottad ezt? Elektra. Ki oldalánál volt, midőn ő elveszett. Chrysothemis. És hol van ez? Valóban bámulat fog el. Elektra. Benn; kedves vendég, nincs anyánk terhére ő. Chrysothemis. Oh jaj nekem, szegénynek! Ám kitől van ott Atyám sirján a sok halotti áldozat? Elektra. Én azt hiszem legbiztosabbnak, a halott Orestes emlékére áldozák fel azt. Chrysothemis. Oh a szegény! S én oly örömmel síeték Hozzád e hirrel, nem tudván, mily végzetes Csapás sujtott ránk; ámde most, hogy megjövék, A régi bánat mellett újat is lelek. Elektra. Valóban igy van; ám, ha szómat fogadod, E bánat súlyos terhét megkönnyitheted. Chrysothemis. Ah, feltámaszthatom-e a halottakat? Elektra. Nem erről szólok; nem vagyok ily esztelen. Chrysothemis. És mit kivánsz, mit teljesitni rajtam áll? Elektra. Hogy merd azt végbevinni, a mit rendelek. Chrysothemis. Hasznát ha látom, vonakodni nem fogok. Elektra. Gondold meg jól, fáradság nélkül nincs haszon. Chrysothemis. Tudom; s erőmhöz képest mindent megteszek. Elektra. Halld meg tehát, mi az, mit tenni szándokom. Te is tudod, hogy több segélyt nem várhatunk Barátainktól, mert az alvilág ura Mind elragadta őket, s egyedül vagyunk. Én, a mig hallám, hogy fivérem viruló Erőben él, mindig reméltem biztosan, Hogy megjön s bosszut áll atyánk halálaért; De most hogy ő nincs többé, rád vetem szemem, Jer, testvéreddel egyetértve ne habozz Megölni Aegisthost, atyánk orgyilkosát. Mert többé tőled semmit el nem titkolok. Meddig maradsz még ily gondatlan, mily reményt Táplálsz szivedben? Csak sóhajtanod szabad, Hogy elvesztéd atyádnak gazdag örökét, Csak bánkódnod szabad, hogy a hosszú idő Pártádban, nász-ágy nélkül hoz aggkort reád. Ne is reméld, hogy ez örömben valaha Részed lesz; mert Aegisthos nem oly esztelen, Hogy a mi törzsökünket felvirágzani Engedje, önmagának biztos vesztire. De ha tanácsaimnak útját követed, Kegyességed dicséretet fog nyerni holt Atyádtól ott lent, s testvéredtől egyaránt; És azután, a mily szabadnak születél, Olyan szabad lészsz, méltó nász jut részedül; Mert a derékre szívesen néz mindenik. Nem látod, mily dicsőség súgarát fogod Reám s magadra, szóm fogadva, hinteni? Mert minket látva mely polgár vagy idegen Nem fog majd ily dicsérettel köszönteni: Lássátok e testvéreket, barátaim. Kik megmentették atyjok ősi hajlokát, S hatalmas ellenségeiknek életét, Önéltöket koczkára vetve, elvevék. Szeressék és tiszteljék őket mindenek; Az ünnepélyeken s a népgyüléseken Nekik hódoljon minden, bátorságukért. Bizonynyal így dicsőit az egész világ, S éljünk vagy haljunk, fényes hírünk élni fog. Fogadj tehát szót, küzdj atyánkért, kedvesem. Segitsd testvéred, ments ki bajaim közül, Mentsd meg magad, mert emlékezzél, hogy nemes Szülöttre szégyen, élni szégyenletesen. Kar. Okos megfontolásra nagy szüksége van Annak, ki szól, s annak, ki hallgat, egyaránt. Chrysothemis. Bizony beszédre nyitva ajkát, asszonyok, Ő is megfontolhatta volna szavait, Jobban, mint most, ha nem zavarná dőreség. Hol jár szemed, hogy ily merész dacz fegyverét Veszed kezedbe, s engem ily segélyre hivsz? Nem látod azt, hogy nő vagy és nem férfiú, S hatalmad ellenségeiddel föl nem ér? Szerencséjök virágzik s napról-napra nő, Mig a mienk enyészik, semmivé leszen. Ki tudná elkerülni a szörnyű veszélyt, Ily ember életére törve vakmerőn? Vigyázz, nehogy rosz sorsunk rosszabbá legyen, Ha valaki meghallja ily beszédedet. Bizony nem lesz javunkra, nem hasznunkra sem, Ha szép hirt nyerve meg kell halnunk dicstelen. Nem a halál legszörnyűbb, ámde az, midőn Halál után epedve meg nem halhatunk. Oh kérlek hát esengve, fékezd haragod’, Mig végleg el nem vesztünk s teljesen ki nem Pusztult családunk. Azt, a mit mondál, örök Titokban tartom, hogy ne hozzon vészt reád; De valahára már tanuld meg azt te is, Hogy engedj az erőnek ott, hol gyenge vagy. Kar. Fogadd szavát; az ember legnagyobb java: A bölcs megfontolás és józan értelem. Elektra. Nem volt váratlan, a mit mondál; jól tudám, Hogy azt, a mit ajánlok, el nem fogadod. Igy hát saját kezemre s egymagamra vár E munka; mert bizonynyal abba nem hagyom. Chrysothemis. Ah! Bár lettél volna ily merész lelkű atyánk Halálakor; mindent kivivtál volna ott. Elektra. Ugy érezék, de nem volt hozzá még eszem. Chrysothemis. Maradj egész élted végéig ily eszű. Elektra. Ilyest tanácsolsz, mert segitni nem akarsz. Chrysothemis. Ki rosszat vállal önmagára, rosszra jut. Elektra. Eszed’ irigylem, gyávaságod’ gyűlölöm. Chrysothemis. Megérem azt, hogy egykor még dicsérni fogsz. Elektra. Ne félj, hogy tőlem ér dicséret valaha. Chrysothemis. Itélni fog majd erről a távol jövő. Elektra. Menj innen; nem veszem már semmi hasznodat. Chrysothemis. Vehetnéd; ámde rám hallgatni nem akarsz. Elektra. Siess anyádhoz, mondj el mindent íziben. Chrysothemis. Ily gyűlölettel nem gyűlöllek téged én. Elektra. Lásd, mégis mint akarsz megszégyeníteni. Chrysothemis. Megszégyenitni nem, csak gondra inteni. Elektra. Követnem kell tehát a te itéleted’? Chrysothemis. Ha józan lesz fejed, akkor majd te vezetsz. Elektra. Mi baj, hogy ily jót mondasz s ily roszat müvelsz! Chrysothemis. Valóban eltaláltad tennen bajodat. Elektra. Hogyan? Azt véled, nem beszéltem jog szerint? Chrysothemis. De meglehet, hogy néha bajba dönt a jog. Elektra. Nincs kedvem élni ilyen törvények szerint. Chrysothemis. Pedig dicsérni fogsz engem, ha megtevéd. Elektra. Bizonynyal megteszem, nem rémit el szavad. Chrysothemis. Igaz tehát? Nem változik meg szándokod? Elektra. Előttem nincs gyülöltebb, mint a rossz tanács. Chrysothemis. Nem hallgatod hát semmiben sem szavamat? Elektra. Régóta áll, nem mától fogva, szándokom. Chrysothemis. Megyek hát; mert te nem leszesz képes soha Szavam, dicsérni, én sem a te módodat. Elektra. Csak menj; nem foglak fölkeresni sohasem, Bármily forrón óhajtanád is; mert hiszen A legnagyobb botorság, űzni árnyakat. Chrysothemis. Ha épen már ily bölcsnek képzeled magad’, Maradj e bölcseséged mellett; majd ha rád Zúdult a vész, helyesled akkor szavamat. (El.) Első versszak. Kar. Tekintsd a lég bölcs madarát, mi szorgosan Óvja szülői életét, Gondja mi híven őrzi azt, A ki nevelte: és mi nem Tudjuk e példaadást követni? Zeus villámira és örök Szent Themisre! a büntetés Nem sokára lesujt már. Hir szava, mely a föld sötét Mélyibe hatsz, jelentsd meg az Atreidáknak ott a gyászt, Mondd el e bánatot és e szégyent. Első ellenversszak. Az ősi kór gyötri e házat egyre még, S nem kötik a viszálkodó Gyermeki párt baráti frigy Szálai össze boldogan. Ah egyedül maga küzd Elektra, A boldogtalan, atyja gyász Sorsán sírva, epedve, mint A panaszos csalogány; Őt nem ijeszti a halál, Kész odadobni életét A gonoszok halálaért. Ah van-e ily szerető leány több? Második versszak. Nem kíván a valódi Jó s nemes szégyenben élni, rosszul és Névtelenül, oh lány! Te is szegény, gyászos éltet vevél magadra, Kerülve a gyalázatot; s egy szóban két dicséret ér: Okosnak és jónak is neveznek. Második ellenversszak. Élj dúsan, diadallal, Légy oly urrá ellened fölött, a mily Rabja valál eddig; Mert bár a balsors nehéz karja súlyosult rád, Hiven megőrizéd a legnagyobb parancsot, és szived Kegyes maradt s hű a nagy Zeushoz. (Orestes jő Pyladessel és kiséretével. Egyik kisérő hamvvedert hoz.) Orestes. Jól mondták-e nekünk az útat, asszonyok, És jó helyen járunk-e itt czélunk felé? Kar. Mit kívánsz tudni? Mily szándék hozott ide? Orestes. Régóta keresem Aegisthos lakhelyét. Kar. Ugy jó uton jársz, nem csalt meg a kalauz. Orestes. S ki fogja ott a házban megjelenteni, Hogy, kikre vágyva vártak, együtt megjövénk? Kar (Elektrára mutatva). Ez, ha közel rokonnak kell jelenteni. Orestes. Menj hát, oh asszony, és jelentsd, hogy a királyt Kivánják látni Phokisból jött férfiak. Elektra. Oh jaj nekem! Ti hozzátok talán nekünk A nem rég hallott gyász hir biztos zálogát? Orestes. Nem ismerem, mi hír ez; engem az öreg Strophios küld, Orestesről hirt mondani. Elektra. Minő hirt, idegen? Oly félelem fog el. Orestes. A holt Orestes összegyüjtött hamvait Hozzuk kicsiny edényben, a mint láthatod. Elektra. Oh jaj nekem szegénynek! Ez, valóban ez; Szememmel látom rettentő balsorsomat. Orestes. Ha tán Orestes gyász halálát siratod, Im ez edény takarja földi hamvait. Elektra. Az istenekre, engedd meg hát, idegen, Kezembe fognom ez edényt, ha őt fedi, Hogy megsirassam, meggyászoljam enmagam’ S egész fajom’ e gyászos hamv-veder fölött. Orestes (a kisérőkhöz). Adjátok át, akárki légyen ő. Hiszen Nem ellenséges indulattal kéri ezt; Hanem mint jó barátnő, vagy mint vérrokon. Elektra (kezében tartva a hamvvedert). Oh szeretett Orestesem emléke te, Az egyetlen, mi tőle maradál, mi más Reménynyel váltunk el, s igy látlak újra most! Ah! semmivé lett hamvad’ tartja most kezem, S ragyogva távozál hazulról, gyermekem! Inkább vesztettem volna én el éltemet, Mint téged elorozva s a halál elől Megmentve, idegen országba küldjelek; Holtan feküdtél volna úgy azon napon, Atyádnak sirját nyerve osztályrészedül. Most számüzötten, idegen föld térein, És tőlem távol kelle élted vesztened; Nem moshatám meg szerető kezekkel, én Szegény, holttested’, pusztító lángok közül Nem gyüjtém össze hamvadat, jogom szerint. Nem, idegen kéz szolgált, oh boldogtalan, S kis hamvad kis edényben jő hozzám csupán. Ah fájdalom! hiában volt az ápolás, A melylyel hajdan, édes fáradság között, Gondod’ viseltem; mert saját anyád soha Nem szeretett úgy, a mint én szerettelek; Nem volt a házban más dajkád, csak én magam; S te mindig hozzám, testvéredhez, fordulál. Most mindez elenyészett egyetlen napon, Halálod által; mint a pusztitó vihar, Mindent magaddal ragadál. Meghalt atyánk, Meghaltam én, s te porrá, semmivé levél. Kaczagnak ellenségeink, gonosz anyánk Ujong nagy örömében; mert miként nekem Titokban gyakran izenéd, boszús karod Fejére sujtott volna. Ámde most a te Balsorsod s az enyém mindezt elragadá, Mely kedves alakod helyett e hamvakat Vezérli hozzám és erőtlen árnyadat. Oh jaj, jaj! Oly nyomorult test! Jaj, jaj! Oh rettenetes, ah, ah, jaj! Ily sorsra jutva, kedvesem, mint megölél, Oh drága testvér, mint megöltél engemet! Végy hát magad mellé sirodba engem is, Megsemmisültet semmiségbe, hogy veled Lehessek ott lenn. Mert mig ide fenn valál, Mindenben osztoztam veled; most halva is Sirodnak közelében vágyom lenni én. Mert a halottak, látom, kínt nem érzenek. Kar. Elektra, gondold meg, halandó volt atyád Az volt Orestes is; ne sirj tulságosan, E sors jut mindnyájunknak osztályrészeül. Orestes. Ah, ah! mit mondjak? Hol találok szavakat E zavaromban? Többé nem hallgathatok. Elektra. Mily fájdalom gyötör? Mily okból mondod ezt? Orestes. Dicső Elektra színét látják szemeim? Elektra. Önnön magát, de gyász és siralom között. Orestes. Oh jaj nekem, mily szörnyü, rettentő nyomor! Elektra. Csak nem miattam keseregsz, oh idegen? Orestes. Oh gonoszul, gazul elferditett alak! Elektra. Nekem szól és nem másnak jajszód, idegen! Orestes. Ah igy kell élned, elhagyottan, férjtelen! Elektra. Oh idegen, mért nézesz igy jajgatva rám? Orestes. Oh hogy nem ismerém minden gyötrelmemet! Elektra. S miben ismerteté meg azt veled szavam? Orestes. Gyötrelmeid láttára ismerém meg azt. Elektra. Kis részét láttad annak, a mit szenvedek. Orestes. Mi mást láthatnék, a mi ennél iszonyúbb? Elektra. A gyilkosokkal egy födél alatt lakom. Orestes. Mily gyilkosokkal? Mily baj az, miről beszélsz? Elektra. Atyám meggyilkolóival. Rabjok vagyok. Orestes. Ki az, ki ily rabszolgaságra kényszerit? Elektra. Anyának mondják, ámde nem tesz anyaként. Orestes. Hogyan? Ver tán, vagy táplálékod’ vonja meg? Elektra. Ver is, koplaltat is, minden roszszal tetéz. Orestes. Nincs, a ki védjen, a ki meggátolja őt? Elektra. Oh nincs; csak egy volt, s annak hamvait hozod. Orestes. Boldogtalan, mily régen szánlak tégedet! Elektra. E földön egyedül te szánod sorsomat. Orestes. Nekem van egyedül hasonló bánatom. Elektra. Csak nem vagy tán a mi családunkkal rokon? Orestes. Megmondom, ha e nők nem ellenségeink. Elektra. Megbizhatsz bennök, ismerem jó lelköket. Orestes. Add hát e vedret, mindent megtudsz azután. Elektra. Ne vedd el ezt, az istenekre, idegen! Orestes. Fogadd szavam’, nem fogsz tévedni úgy soha. Elektra. Fejedre kérlek, el ne vedd e kincsemet. Orestes. Add át, ha mondom. Elektra. Oh jaj, én boldogtalan! Hamvadtól is megfosztanak, Orestesem! Orestes. Hagyd e baljóslatú szót; ok nélkül zokogsz. Elektra. Ok nélkül sírok meghalt testvérem fölött? Orestes. Nem illik hozzád, róla ily szót mondani. Elektra. Ugy megvet hát engem méltatlant a halott? Orestes. Nem vet meg senki; ám nem téged illet ez. (A hamvvederre mutat.) Elektra. Hiszen Orestes hamvát tartják kezeim. Orestes. Csak annak mondják, ámde nem Orestesé. Elektra. Mily sirban nyugszik hát ő, a boldogtalan? Orestes. Sehol; élők számára nem kell sirhalom. Elektra. Mit mondasz, ifjú? Orestes. Semmit, a mi nem igaz. Elektra. Él hát Orestes? Orestes. Él, ha én holt nem vagyok. Elektra. Te vagy magad hát? Orestes. Im tekintsd meg újjamon Atyám gyürűjét, s lásd, valót beszélek-e? Elektra. Oh drága szép nap! Orestes. Szépnek mondom magam is. Elektra. Édes hang! itt vagy? Orestes. Nem kell mástól hallanod. Elektra. Karomban vagy már? Orestes. Bár maradnék mindig ott. Elektra. Lássátok, oh polgárnők, kedves asszonyok, Orestest, a ki meghalt cselből, és e csel Volt épen az, mely megmenté most életét. Kar. Jól látjuk őt, oh gyermek és örömkönyű Csillog szemünkben e nagy boldogság felett. Versszak. Elektra. Oh drága törzs Dicső sarja, drága törzs sarja te! Ah ime eljövél! Megjöttél, láttad, megleléd szerettidet. Orestes. Megjöttem; ámde várj s maradj még csendesen. Elektra. Mi végre? Orestes. Hallgassunk, mert meghallják oda benn szavunk. Elektra. A győzhetetlen Szűz Artemisre, nem Remegek én e nők hiú, gondtalan Csapatjától, mely ott él A házban szünetlen. Orestes. Gondold meg, Ares lángja nők keblében is Loboghat; öntapasztalásból tudhatod. Elektra. Oh jaj, jaj! Oh borzalom! Megnevezéd nyomorunkat, a melynek nincs irja sehol, Melyet soha sem feledünk, nem soha sem, A szörnyü szenvedést. Orestes. Ezt is tudom; de erről majd akkor fogunk Megemlékezni, hogyha itt lesz ideje. Ellenversszak. Elektra. Szünetlenül Szüntelen jogom van elmondanom Keserüségemet; Hiszen csak most lett ajkamon szabad a szó. Orestes. Ugy vélem én is; ép’ azért őrizd meg azt. Elektra. Mi által? Orestes. Ne szólj ott hosszasan, hol nincs helyén a szó. Elektra. Ki volna képes, Midőn te megjelensz, Lebilincselni ajka öröm-szavát? Nem várva, nem remélve Jövél most elémbe. Orestes. Akkor jövék, midőn az isten rendelé. Elektra. Örömemet új s nagyobb Örömmel tetézi szavad, mert ha valóban isteni kéz Volt, mely ide visszahozott: ebben az ég Szavára ismerek. Orestes. Sajnálom korlátozni szíved örömét, De félek, hogy erőt vesz rajtad az öröm. Végdal. Elektra. Oh kedvesem, ki hosszú idő Után e drága úton végre megjelentél, Látva könyeim özönét, ne foszsz – Orestes. Mitől ne foszszalak meg? Elektra. Oh ne foszsz meg A boldogságtól, látni kedves arczodat. Orestes. Sőt bosszum érne mást is, ki megfosztana. Elektra. Helyesled? Orestes. Miért nem? Elektra. Kedvesim, a soha nem remélt hir hallatára, Néma ajkam A fájdalom s boszú szavát magába Temette. Ámde most karom között vagy, Látom újra kedves arczod’, Nem felejtem ezt nyomor között sem. Orestes. Hagyd el most a felesleges beszédeket, Ne szólj arról se, mily gonosz lelkű anyánk, Arról se, mint pusztitja házunk javait Aegisthos, vagy mint tékozolja, szórja szét. A sok szó közt elfuthat a jó alkalom. Gondoljunk most csak arra, mit e percz kiván, Mutasd, nyiltan vagy elrejtőzve hol lehet Megölnöm ellenségink ajkán a mosolyt. Vigyázz, nehogy a házba lépve, árulód Legyen vidám tekinteted anyánk előtt; Sírj, sóhajts inkább, mintha szíved gyötrené Az álhir hozta balsors; majd ha sikerült Munkánk, örvendhetsz és kaczaghatsz szabadon. Elektra. Oh drága testvér, a mi tetszésedre van, Én azt leszek teendő; hisz ez örömet Kezedből nyertem, nem szereztem enmagam; Nem bántanálak én meg téged a világ Minden kincséért; mert igy rossz szolgálatot Tennék jó végzetünknek, mely most ránk derült. A többit bizonyára jól tudod; hiszen Hallád, hogy nincs Aegisthos itthon, és anyánk Benn van a házban; attól meg ne tarts, hogy ő Mosoly derűjét fogja látni arczomon; Mert él szivemben még a régi gyűlölet, S mióta téged látlak, meg nem szűnt szemem Örömkönyűje. Mint is szünhetnék meg az, Holott egy úton halva s élve láttalak Megjönni? Mit nem sejték, azt tevéd velem; Igen, ha élve jönne most elém atyánk, Hinnék szememnek, nem vélném csodának azt. Most megjövén hát, légy magad vezére ten Kedved szerint; én egyedül ha állanék, Egyet kivivnék e kettőből: vagy dicsőn Elvesznék, vagy dicsőn megmenteném magam’. Orestes. Mondám, légy csendesen; léptek közelgenek A palotából. Elektra (megváltozott hangon). Lépjetek be, emberek, Hisz olyat hoztok, a mit ott benn senki el Nem utasithat, ám örömmel sem fogad. (A nevelő jön a palotából.) Nevelő. Oh kába dőrék, elhagyott az értelem, Hogy semmit sem gondoltok éltetekre már? Ugy elhomályosult hát bennetek az ész, Hogy nem közel a vészhez, ám a legnagyobb Veszélyben lévén, mégsem látjátok be azt? Ha őrt nem álltam volna régtől fogva itt E kapunál, előbb a házba jutna úgy Szándékotoknak híre, mint ti magatok; Csak gondosságom gátolá meg ezt a bajt. Szüntessétek hát e hosszú beszédeket, S örvendezéstek telhetetlen hangjait, És lépjetek be, mert ilyenkor vészthozó A habozás; végezzünk, itt az ideje. Orestes. Mi vár reám megérkeztemkor oda benn? Nevelő. Minden jó; úgy van, hogy nem ismer senki sem. Orestes. Igy hát, mint látom, megvivéd holt híremet. Nevelő. Tudd meg, hogy itt Hades fiának tartanak. Orestes. Örvendenek fölötte? Vagy mit mondanak? Nevelő. Majd megtudod, ha végezénk; mostanra jól Megy minden, még az is, mi nem lesz jó nekik. Elektra. Az istenekre, kedves testvér, szólj, ki ez? Orestes. Nem ismered már? Elektra. Még nem is képzelhetem. Orestes. Tudod, kinek kezére biztál egykoron? Elektra. Kinek? Mit mondasz? Orestes. A ki által titkosan Phokis földére külde gondod engemet. Elektra. Az hát, kit egykor a sokak közt egyedül Találtam hűnek én, atyám halálakor? Orestes. Ő az; ne faggass több kérdéssel ezután. Elektra. Oh kedves napfény! Oh te, a ki egyedül Mentéd meg Agamemnon házát, megjövél? Te vagy hát szabadítónk sok bajunk közül? Oh drága kéz! Oh áldott szolgálat, melyet Nekem lábad tett! Mért hogy hozzám oly közel Levén régóta, elrejtőzél és halált Adott szavad, mig tettel örömet hozál? Atyám üdvözlégy! Mert atyának nézlek én; Üdvözlégy! Tudd meg, hogy ez egy napon nekem A leggyülöltebb voltál és legkedvesebb. Nevelő. Elég is lesz már. Sok nap és sok éjszaka Fordul még, oh Elektra, melyen biztosan Meghallod mindazt, a mit mondandók vagyunk. Nektek pedig, kik itt álltok mindketten, azt Mondom, most tettre int az óra; egyedül Van Klytaemnestra s nincs benn semmi férfiú. Ha késtek, tudjátok meg, ezeken kivül Több s bölcsebb ellenséggel fogtok küzdeni. Orestes. Hosszú beszédre nincs szükségünk, Pylades, Most tenni kell; lépjünk be gyorsan, mint lehet, Imádva a nagy istenek ős szobrait, Melyek hajlékul választák e csarnokot. (Orestes, a nevelő, Pylades és a kiséret el a palotába.) Elektra. Oh nagy Apollo, halld meg őket kegyesen, És engem is, ki bőkezűen annyiszor Áldoztam azt neked, mi tőlem telhetett. S most, oh Phoebos Lykeios, mint tőlem telik, Ugy kérlek, térdre hullva kérlek, légy velünk, E szándokunkban légy jótékony pártfogónk, S mutasd meg a világnak, hogy az istenek Mit szoktak adni a gonoszság díjaúl. (El a palotába.) Kar. Ime miként rohan Ares A boszuló csatára, s vérért liheg. Beléptek már az ősi házfödél alá A kikerülhetetlen ádáz ebek,[30] A bűnt üldözők, Nem tart soká, beteljesül Az álom, melyet látnak lelki szemeim. Ellenversszak. A palotába oson már Nesztelenül a boszuló, és belép Atyjának ősi gazdag hajlokába most, Kezei közt halálra vont kardja van; Maja gyermeke[31] Vezérli őt a czél felé, Cselét homálylyal födve; többé nem haboz. (Elektra gyorsan jő a palotából.) Elektra. Oh kedves nők, tüstént bevégzik művöket A férfiak; ti addig csendben várjatok. Kar. Hogyan? Mit tesznek ők most? Elektra. Az a hamv-vedert Diszíti fel, ezek mellette állanak. Kar. De te mért rohanál ki? Elektra. Őrködöm, nehogy Aegisthos visszatérjen észrevétlenül. Második versszak. Klytaemnestra (a palotában). Oh jaj! Nincs jó barát Mellettem, gyilkosokkal van a ház tele. Elektra. Sikoltanak benn; nem halljátok kedvesim? Kar. Hallám a nem hallásra valót, borzalom fogott el. Klytaemnestra (a palotában). Ah én boldogtalan! Aegisthos merre vagy? Elektra. Im újra egy sikoltás. Klytaemnestra (a palotában). Oh fiam, fiam! Irgalmazzál anyádnak. Elektra. Nem irgalmazál Te sem fiadnak, sem atyjának egykoron. Kar. Oh ivadéka Pelopsnak, im a végzet Karja lesujt ma reád, s kiirt, kiirt. Klytaemnestra (a palotában). Oh jaj! Találtak. Elektra. Kétszer vágj hozzá, ha tudsz. Klytaemnestra (a palotában). Oh jaj! Másodszor. Elektra. Bár Aegisthos volna ott. Kar. Betelt az átok. Ki sirban feküdt, él megint. Kikelnek föld alól, kik rég meghaltanak, S a gyilkosok vérét kiontják. (Orestes és Pylades jönnek a palotából.) Kar. Itt vannak már; vérrel fedé be kezüket Mars áldozatja. Elnémulnak ajkaim. Elektra. Hogy’ vagytok most, Orestes? Orestes. Benn a házba’ jól, Ha jól rendelte igy Apollo jóslata. Elektra. Meghalt már a boldogtalan? Orestes. Többé ne félj, Hogy elbizott gőgjével meggyaláz anyád. Második ellenversszak. Kar. Hallgassatok; látom, immár közelg Aegisthos. Elektra. A házba vissza, gyermekek! Orestes. Hol látod ez Embert? Elektra. Amott jő kivülről felénk, öröm Gyorsitja léptét. Kar. Menjetek a kapu-bolt mögé sietve, Hogy sikerüljön ez is, miként előbb. Orestes. Bizzál, megteszszük. Elektra. Menj hát, merre menni vágysz. Orestes. Elmentem immár. (El Pyladessel a palotába.) Elektra. Itt majd én intézem el. Kar. Jó lenne, ha egynehány szende szót mondanál E férfiu fülébe, hogy gyanutlanul Rohanjon a boszú tőrébe. (Aegisthos fellép.) Aegisthos. Ki mondhatná meg, erre vannak phokisi Vendégeink, kik, hallom, azt a hirt hozák Orestesről, hogy elveszett a versenyen? (Elektrához.) Téged kérdezlek, téged, a ki ezelőtt Oly daczos voltál; téged illet mindenek Fölött ez, s legjobban te adhatsz róla hirt. Elektra. Tudom; miként ne tudnám? Hisz csak ismerem Azok sorsát, kiket legjobban szeretek. Aegisthos. Mondd meg tehát, hol vannak most a hírnökök? Elektra. Benn; czélt érvén a kedves urnő oldalán. Aegisthos. S halottnak mondák minden kétségen felül? Elektra. Meg is mutatták, nem csak szóval hirdeték. Aegisthos. Módomban lesz hát, megláthatni biztosan? Elektra. Bizony módodban, s nem lesz kedves látnod azt. Aegisthos. Szokásod ellen most nagy örömömre szólsz. Elektra. Örvendezzél hát, ha ez örömödre van. Aegisthos. Csendesség légyen, nyiljanak meg a kapuk, Egész Mykene s Argos szemei előtt, Hogy a ki még hiú reményét helyezé E férfiúba, most halottnak látva őt, Fogadja el zablámat, és ne várja, hogy Sujtó karom boszúja hozza észre majd. Elektra. Mi engem illet, igy történt. Mert az idő Már megtanított, az erőssel tartani. (A palota ajtaja kitárul. Benn látszik Klytaemnestra holtteste lepellel takarva. Mellette Orestes, Pylades, a nevelő, Orestes kisérete.) Aegisthos. Oh Zeus! az ég haragvó karját látom itt; De ha gonoszság igy beszélni, hallgatok. Vonjátok el egészen róla a lepelt, Hogy a rokonra én is öntsem könnyemet, Orestes. Vond el te; téged illet és nem engemet, Meglátni és elbúcsuztatni holtadat. Aegisthos. Jól mondod, megteszem tanácsodat; te meg Hivd addig Klytaemnestrát a házból ide. Orestes. Ime közel van hozzád, másutt ne keresd. Aegisthos (fölemeli a leplet). Oh jaj! mit látok? Orestes. Mit remegsz? Nem ismered? Aegisthos. Oh én szegény boldogtalan! Mily emberek Tőrébe estem? Orestes. Nem látod régóta, hogy Élőhöz szóltál, kit halottnak gondolál? Aegisthos. Oh jaj; megértém szavadat; mert egyedül Orestes az, ki igy szól hozzám, senki más. Orestes. Kitűnő jós vagy, s oly sokáig tévedél? Aegisthos. Elvesztem én boldogtalan! Engedj csupán Néhány szót szólnom. Elektra. Meg ne engedd azt neki, Az égre, testvér, hogy szót szaporitson itt. Oly ember, a kit annyi rossznak terhe nyom. Mit nyer, ha pillanatra késik a halál? Öld meg halasztás nélkül, és ha megöléd, Add át a sírásóknak, kikhez tartozik, Távol szemünktől; egyedül csak ez lehet Engesztelés sok régi szenvedésemért. Orestes (Aegisthoshoz). Lépj be sietve; nem szavak körül forog Többé a harcz; nem, életed van szóba’ most. Aegisthos. Miért vezetsz a házba? Hogyha jó e tett, Mi szükség van homályra, mért nem ölsz meg itt? Orestes. Ne adj parancsot; menj oda, hol egykoron Meggyilkolád atyámat, halj meg ott te is. Aegisthos. A sors akarja hát, hogy a Pelopidák Jelen s jövő gyötrelmét lássa ez a ház. Orestes. A tiedet bizonynyal; ezt megjósolom. Aegisthos. Jósló müvészeted atyádtól nem nyeréd. Orestes. Régóta feleselsz már, s veszteg maradánk. Indulj! Aegisthos Vezess hát. Orestes. Nem, magad haladj elül. Aegisthos. Hogy meg ne szökjem? Orestes. Hogy ne tenkedved szerint Halj meg; halálod keserű legyen neked. Bár mindenkit nyomában érne a boszú, Ki a törvény s a jog szentségét megveti! Halál reá! Nem volna akkor annyi gaz. (Mind el a palotába. Az ajtó bezárul.) Kar. Oh Atreus faja, mily sok gyötrelem ért, Mig e végcsata drága szabadságod Visszaszerzé valahára. JEGYZETEK ELEKTRÁHOZ. 1. Mykénéből jól lehetett látni az 50 stadiumra fekvő Argost. 2. Inachos argosi király leányát Iót szerette Zeus, s hogy a féltékeny Hera üldözésétől megóvja, tehénné változtatta. De Hera ez alakjában egy bőgölyt küldött rá, melynek fulánkjától üldöztetve az egész földet megfutotta, míg végre Egyptomban megpihent s egy fiút szült. 3. Apollo a «farkasölő isten» melléknevét viselte, mert megszabadítá a sicyoniakat a pusztító farkasoktól. E melléknév alatt volt temploma Argos főpiaczán is, mely a Larissa lábánál terült el. 4. Hera Argos és Mykene védistennője volt. 5. Pelops családjának története szakadatlan vérontásból állt. Tantalus, megölte fiát Pelopsot, ennek fiai, Atreus és Thyestes megölték testvéröket Chrysippust; Atreus Theystes fiait; Aegisthos, Thyestes fia, Atreust, aztán Agamemnont gyilkolta meg. 6. Orestesnek a delphii oraculum adott parancsot és utasítást atyja megboszulására. 7. Hófehér fürtjeidnek ezüst ékessége nem fogja engedni, hogy ily tisztes aggastyánra gyanakodjanak. Mások az ékesség alatt azon koszorút értik, melyet a jó hirek vivői szoktak viselni. 8. Phokis, éjszakra Thessaliával, keletre Boeotiával, nyugatra Dorissal, délre a korinthi öböllel volt határos. Itt volt a Parnassus hegye, s ennek tövében a delphii jósda. 9. Phanoteus király, Strophios nagybátyja, ezzel halálos ellenségeskedésben élt; s mivel Strophios volt Orestes nevelőatyja, Phanoteus természetesen Aegisthossal tartott. 10. A pythiai harczjátékot Apollo tiszteletére Delphiben tartották, melynek ősi neve Pytho volt. 11. A halottak emlékére boráldozattal és hajfürtökkel áldoztak. 12. Loxias, Apollo neve, kétértelmű és homályos jóslatai miatt. 13. Az alvilág. 14. Hermes vezeti a holtakat az alvilágba. 15. Ara az átok istennője, az Erinysek állandó kisérője. 16. Az Erinysek bosszúistennők, a föld és a sötétség leányai. 17. Az ős attikai monda szerint Tereus, Daulia királya, kinek neje Prokne volt, szerelemre gyuladt nejének testvére, Philomele iránt, s erőszakot tevén rajta, kivágta nyelvét. Prokne ezért boszúból meggyilkolta fiát Ityst s feltálalta Tereusnak. Ez megismerve fia tagjait, boszút akart állni a testvéreken, s kivont karddal utánuk rohant; de Zeus Proknét fülemilévé változtatta, ki azóta mindig Itys nevét kiáltja; Philomelét fecskévé, Tereust pedig bankává. Azért panaszos mindig a fülemile és a fecske hangja, azért üldözi őket mindig a banka. A csalogány és a fecske, mint a tavasz első hírmondói, Zeus követeinek neveztetnek. – E mondát Sophokles dramatizálta _Tereus_ czímű elveszett tragédiájában. 18. Niobe, Tantalos phrygiai király leánya, miután tizennégy gyermekét Apollo és Artemis megölte, fájdalmában a Sipylos ormán örökkön könnyező szirtté változott. 19. Krisa, phokisi város, közel Delphihez. Strophios valószinűleg itt lakott. 20. Folyó az alvilágban. 21. A gyermekeket rendesen az atya után nevezik; az anya után kivált a törvénytelen gyermekeket szokták nevezni; azért e kifejezésben valami megbecstelenítő van. 22. Az álmokat Helios isten elé szokták terjeszteni, hogy ez, mint az éji sötétség elüzője, ártalmatlanná tegye az éji álmot is. 23. A boszú-istennő sok karú és sok lábú, mert gyorsan jő és kikerülhetetlen. 24. Daczára a földerült jó reménységnek, a karnak eszébe jut Pelops családjának gyászos végzete, s elmondja ennek okát. Pelops ugyanis nőül kérte Hippodamiát, Oenomaos elisi király leányát. De a király csak annak akarta oda adni leánya kezét, ki őt a szekérversenyben legyőzi. Pelops tehát megvesztegette Myrtilost, a király kocsisát, hogy ne tegyen szögeket a kerekek elé. Ily módon Oenomaos szekere széthullt a versenyen, s Pelops elnyerte a királyleány kezét. De midőn Myrtilos díját követelé, a boszús Pelops a szekér aranyüléséről a tengerbe dobta őt. A haldokló Myrtilos Pelopsra s egész nemzetségére átkot mondott, mely borzasztóan teljesült. 25. Az igazság istennője. 26. Athent Pallas Athene építette. 27. Barke libyai város, később Ptolemais. Itt különben anachronismus van, mert Barke sokkal később épült. 28. Midőn Polynikes a hét fejedelemmel Theba ellen készült vonulni, ezek egyike, Amphiaraos, a jós, előre látván vesztét, vonakodott részt venni a hadjáratban. De Adrastos, argosi király testvérének Eriphylének, ki Amphiaraos neje volt, arany nyakkötőt ajándékozott, hogy férjét a hadjáratra bírja. Eriphylének sikerült is ez, és Amphiaraos lovastól és szekerestől a föld mélyébe sülyedett. A cselszövő nőt saját fia, Alkmæon, megölte. Amphiaraos pedig, mint jós, tovább uralkodott a föld alatt. 29. Czélzás Klytæmnestra szivtelenségére. 30. A bűnt üldöző ebek a furiák. 31. Hermes, a csel istene. End of the Project Gutenberg EBook of Elektra, by Sophokles *** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK ELEKTRA *** ***** This file should be named 56745-0.txt or 56745-0.zip ***** This and all associated files of various formats will be found in: http://www.gutenberg.org/5/6/7/4/56745/ Produced by Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project Updated editions will replace the previous one--the old editions will be renamed. Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. They may be modified and printed and given away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution. START: FULL LICENSE THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase "Project Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg-tm License available with this file or online at www.gutenberg.org/license. Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm electronic works 1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. 1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic works. See paragraph 1.E below. 1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. 1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country outside the United States. 1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: 1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed: This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have to check the laws of the country where you are located before using this ebook. 1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. 1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work. 1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. 1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg-tm License. 1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. 1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. 1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided that * You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." * You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm works. * You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work. * You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg-tm works. 1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. 1.F. 1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment. 1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE. 1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem. 1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. 1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions. 1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life. Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state's laws. The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its volunteers and employees are scattered throughout numerous locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation's web site and official page at www.gutenberg.org/contact For additional contact information: Dr. Gregory B. Newby Chief Executive and Director gbnewby@pglaf.org Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide spread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS. The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate. International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition. Most people start at our Web site which has the main PG search facility: www.gutenberg.org This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.