The Project Gutenberg EBook of Ajas, by Sophokles
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of
the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have
to check the laws of the country where you are located before using this ebook.
Title: Ajas
Szomorujáték
Author: Sophokles
Translator: Gergely Csiky
Release Date: April 4, 2018 [EBook #56920]
Language: Hungarian
Character set encoding: UTF-8
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AJAS ***
Produced by Albert László from page images generously made
available by the Google Books Library Project
AJAS.
SZOMORUJÁTÉK.
IRTA
SOPHOKLES.
GÖRÖGBŐL FORDITOTTA,
BEVEZETTE ÉS JEGYZETEKKEL KISÉRTE
CSIKY
GERGELY.
BUDAPEST.
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZET
ÉS KÖNYVNYOMDA.
1902.
FRANKLIN-TÁRSULAT
NYOMDÁJA.
-3-
BEVEZETÉS.
Achilles halála után fegyvereit a hadi tanács, leginkább
Agamemnon és Menelaos befolyása alatt, Odysseusnak itélte. Ajas
Telamon fia, szintén igényt tartott e fegyverekre, mint Achilles
után a hadsereg legjobb hőse, ki egy ízben az egész sereget
megmentette bátorsága által. Elkeseredve az itélet miatt az egész
tábor, különösen a nyertes Odysseus és a királyi testvérek ellen,
szörnyü boszút készült venni; éjjel kirohant sátorából, hogy a
sereg összes vezéreit meggyilkolja. De Pallas Athene őrültséget
küldött a dühöngő agyára; s ez a vezérek helyett a tábori barmokra
és juhnyájakra rontott, s azokat részint lekaszabolta, részint
foglyok gyanánt sátrába vitte. Reggel kitünt a nyáj közt művelt
nagy pusztítás, a királyok tanácsa Odysseust küldte ki a tettes
fölfedezésére, és itt kezdődik a tragœdia cselekvénye, melynek első
része Ajas sátra előtt, másodika a tengerparton történik.
-4-
-5-
AJAS.
-6-
SZEMÉLYEK.
Athena.
Odysseus.
Ajas.
Kar: salamisi
hajósok.
Tekmessa.
Hirmondó.
Teukros.
Menelaos.
Agamemnon.
-7-
(Tengerpart; a középen Ajas sátra, távolabb más
sátrak Athena fellegbe burkolva áll Ajas sátra fölött. Odysseus a
táborból jő.)
Athena. Szünetlen látlak téged, Laërtes
fia,
Töprengve, mint vess tőrt az
ellenség elé;
S most itt a parton
látlak, Ajas sátrai
Körül, a tábor
legutolsó őrhelyén,1)
Régóta mérve friss
járású nyomait,
Vadász gyanánt, hogy
megtudd, sátrában van-e,
Vagy nincs
ott? És valóban, mint a spártai
Kopót
szaglása, lépted jó nyomon vezet.2)
Mert ott benn van a
férfiú, és homlokán
Verejték
gyöngyöz, vértől párolog keze.
Nem
szükséges hát leskelődnöd ajtaján,
Mondd el csupán e szorgos kémkedés okát,
S a mit tudnod kell, tőlem
megtanulhatod.
Odysseus. Athena hangja, oh te ki az
istenek
Között nekem legkedvesebb
vagy – bár szemem
Nem lát – reád
ismertem és lelkembe hatsz,
Mint
érczajkú tyrrhéni kürt erős szava.3)
Most is jól láttad,
hogy az ellenség nyomát
Kerülgetem,
Ajast, kit a nagy pajzs fedez;4)
Mert őt lesem már
régtől fogva, senki mást.
-8- Megfoghatatlan dolgot művelt ellenünk
Ma éjszaka, ha ő volt, a ki ezt tevé;
Mert biztosat nem tudva, csak
találgatunk;
S én ezt a munkát
készakarva vettem át.
Épen most
vettük észre, hogy a nyájakat
Elpusztították egytől egyig s leölék
Emberkezek, s a nyájőrzőket is velök;
S mindenki csak Ajasra rója ezt a
bűnt.
Egy kém is látta őt a síkon
egyedül
Rohanni véráztatta karddal, s
ezt nekem
Elmondta; én azonnal
követem nyomát,
Egyik jel rá vall,
majd másikra akadok,
Mely megzavar;
hová forduljak, nem tudom.
Jókor
jövél hát; mert mint eddig szüntelen,
Most is kezed vezérel minden léptemen.
Athena. Tudom,
Odysseus; és régóta őrködöm,
Segélyre
készen, vizsgálódó útadon.
Odysseus. Igy, kedves úrnőm, nem
hiában fáradok?
Athena. Nem, mert e férfiúnak műve volt a
bűn.
Odysseus. S mi vitte e megfoghatatlan tettre
őt.
Athena. Harag gyötré Achilles fegyvere
miatt.
Odysseus. De mért sujtá a nyájat boszuló
heve?
Athena. Azt hitte, véretekbe mártja
kezeit.
Odysseus. Hát argos serge ellen hajtá
szándoka?
Athena. S be is töltötte volna, ha nem
őrködöm.
Odysseus. Minő merénylet által, mily bősz terv
szerint?
Athena. Csellel rohant reátok éjjel
egymaga.
Odysseus. S vajon közel fért hozzánk, czéljáig
jutott?
-9- Athena. A két vezéri sátor ajtajáig ért.5)
Odysseus. S mi tartá vissza vérre szomjazó
kezét?
Athena. Én voltam az, ki megcsalám bősz
vágyait,
S hiú képekkel kápráztatva
el szemét,
A nyáj ellen fordítám,
melyet a mezőn
Őriztek, a zsákmányolt
barmokkal vegyest;
Rájok rohant, s a
szarvas állatok között
Nagy vérontást
tett mindenütt, majd azt hivén,
Hogy
a két Atridára sujt gyilkos keze,
Majd ismét, hogy más hadvezérnek oszt halált.
S míg fel s alá szágulda, őrjöngő
dühét
Én egyre szítva, mind
messzebbre hajszolám.
Midőn e nagy
munkától végre megpihent,
Kötélre
fűzve a még élő barmokat
S a többi
nyájat, sátorába hurczolá,
Hadi
foglyok s nem szarvas állatok gyanánt;
S bilincseikben otthon most vérig veri.
Tanúja lészsz ez őrjöngésének magad,
Hogy a mit láttál, elmondd Argos
népinek.
Maradj itt bátran, és ne
félj, hogy bajt hozand
Reád e férfi;
mert szemének súgarát
Elfordítom,
hogy meg ne lássa arczodat.
(A sátor felé kiált.)
Téged hiv hangom, a ki
foglyaid kezét
Bilincsre verted,
téged hivlak, jöjj elő;
Ajas, halld
hangom, lépj ki sátorod elé!
Odysseus. Mit tészsz Athena?
Semmikép se hivd ki őt.
Athena. Hallgass, légy nyugton; félelem csak nem fog
el?
-10- Odysseus. Az istenekre, hagyd el; jobb ha benn
marad.
Athena. Mitől remegsz? Nem volt előbb is
férfiú?
Odysseus. Bizonynyal ellenségem volt, s az is
maradt.
Athena. Ellenségen nevetni nem
legédesebb?
Odysseus. Elég nekem, ha el nem hagyja
sátorát.
Athena. Őrjöngő embert szinről szinre látni
félsz?
Odysseus. Ha észnél volna, nem kerülném félve
őt.
Athena. De most épen nem fogja látni
szinedet.
Odysseus. Hogyan, ha nyitva tartja s rám veti
szemét?
Athena. Homályt borítok én a látó szemre
is.
Odysseus. Igaz, istennél minden
megtörténhetik.
Athena. Hallgass tehát s maradj megállva
helyeden.
Odysseus. Itt maradok, de inkább lennék
messzire.
Athena. Oh Ajas, halld, másodszor hívlak
tégedet!
Mért tartod ily kevésre
frigytársad szavát?
(Ajas kilép a sátorból.)
Ajas. Oh üdvözlégy, Athena, Zeus szent
gyermeke,
Ki oly hiven mellettem
álltál! Most arany
Zsákmánynyal
ékesítlek győzedelmemért.
Athena. Helyes beszéded. Ámde mondd
el most nekem,
Megáztatád Argos
vérében kardodat?
Ajas. Dicsekszem ezzel és nem mondok rá
nemet.
Athena. S az Atridák is érzék fegyveres
kezed?
Ajas. Ajasra többé nem hoznak
gyalázatot.
Athena. Meghaltak hát, ha jól értettem
szavadat?
-11- Ajas. Meghalva hadd ragadják most el
fegyverem.
Athena. Jól van. De hát hová lett Laërtes
fia?
Mit tettél ezzel? Elkerülte tán
karod?
Ajas. Az álnok csalfa róka az, kiről
beszélsz?
Athena. Igen; Odysseust értem,
ellenségedet.
Ajas. Ott benn ül, úrnőm; sátramban,
legédesebb
Zsákmány gyanánt; nem fog
meghalni egyhamar.
Athena. Mit tészsz előbb, mit kivánsz rajta nyerni
még?
Ajas.
Előbb a sátor oszlopához kötözöm –6)
Athena. Mily büntetéssel sujtod a
boldogtalant?
Ajas. Vérig verem majd hátát, úgy haljon meg
ott.
Athena. Ne kínozd ily nagy gyötrelemmel a
szegényt.
Ajas. Legyen, Athena, minden más kedved
szerint;
De őt ekként és nem más
módon büntetem.
Athena. No hát, ha már e tettben örömed
telik,
Fogj hozzá, hajtsd egészen
végre szándokod.
Ajas. Megyek munkámra; s tőled azt kérem
csupán,
Légy mindig oly hű
frigytársam, mint most valál.
(El a sátorba.)
Athena. Im lásd, Odysseus, mily erős az ég
keze;
Hol leltél embert, a ki ennél
valaha
Tanácsban bölcsebb, józan
tettben jobb vala?
Odysseus. Valóban nem találtam; ámde szánom
őt,
Boldogtalant, bár ellenség
gyanánt gyűlöl,
Hogy ily rossz végzet
tartja fogva életét.
-12- Mert benne
ép úgy látom ennen sorsomat.
Bizony,
kik itt e földön élünk, nem vagyunk
Hiú árnyéknál, délibábnál egyebek.
Athena. Okulj tehát e példán, és az
istenek
Ellen ne ejtsen ajkad gőgös
szót soha,
Ne fújjon föl kevélység,
ha erős karod
Vagy gazdag kincsed más
embernél többre tesz.
Mert egy nap
porba sujtja vagy fölemeli
Az ember
dolgát; ám az istenek előtt
Csak a jó
kedves, gyűlölt minden, a mi rossz.
(Mindketten el. A kar fellép.)
Kar. Telamon fia, tengerövezte
Salamis földének fejedelmi ura,
Szivem örül, ha szerencse mosolyg
rád;
De ha Zeus boszúja sujtja
fejed,
S Danaok haragos szava
vészszel ijeszt,
Remegés fog el és
megriadok,
Mint félénk szemü röpke
galamb.
Ime most a letűnt éjjel
után
Feldúlja szívem
nyugodalmát
A szégyenítő
hír,
Hogy átszáguldtad a
ménlegelőt,
S leölé a nyájak barmait
és
A hadi zsákmány
maradékát
Villámló kardod
aczélja.
Igy költi Odysseus rossz
híredet,
Igy sugja tele mindenki
fülét,
S hisznek a
szónak;
Örömest hiszik rólad a
rosszat,
-13- S a ki hallja, jobban
örül, mint a ki mondja,
Gúnyolva
gyötrelmeidet.
Mert a ki nagy
lelkekre lövi
Nyilát, soha sem
téveszti a czélt el;
– Rólam ilyesmit
senki se’ hinne. –
A nagyok nyomain
csúszkál az irigység.
Pedig nagy
emberek nélkül a kicsinyek
Gyengén
védik meg a várat;
Mert a csekélynek
a nagy ad erőt,
És a nagyot a csekély
emeli.
Ám a botort
lehetetlen
E bölcseségre
tanítni.
Im ellened ily nép szava
kél,
S nekünk nincs harczra
erőnk
Tőled elszakítva,
király!
Ha szemed sugarát messze
kerülték,
Zajt ütnek, mint csevegő
madarak,
Távol a nagy
keselyűtől;
De hirtelen jelenj meg
előttük,
S némán elbújnak
azonnal.
Versszak.
Tán a boszús szivű
Artemis7) űze ki –
Oh iszonyú szavak, oh
Szégyenem forrásai! –8)
Fegyverrel a nép
nyájai, barmai ellen?
Mert tán
kezedből nem nyert győzedelmi díjt,
A
hadi préda közül,
Vagy a vadászat dús
zsákmányaiból?
-14- Vagy tán az
érczpajzsú Enyalios9)
gyúlt
Bosszúra megvetett segedelme
miatt,
S tőle jött ez éji
varázslat?
Ellenversszak.
Hisz soha sem rohanál, Telamon
fia,
Esztelenül azelőtt
A mezők nyájaira;
Ég
küldte rád e kórt. De az argosi népnek
Gonosz beszédét Zeus s Phœbos némítsa el;
Ám ha titokban e hírt
A nagy királyok10)
bosszúja fogja reád,
Vagy Sisyphos
feslett ivadéka11) talán:
Ne rejtsd király, sátradba ne rejtsd
magadat,
Oh ne adj erőt e
beszédnek!
Végdal.
Fel, fel uram, valahára hagyd
el a sátrat,
Hol régóta pihensz a
harcztól, és bajod
Lángja felcsap az
égig immár. Féktelen
Dühöng ellenid
nyelve,
Szél nem járta erdők
közt;
Körös-körül
felcsattan
Gúnyos
kaczagásuk.
S a kín gyötör
engem.
(Tekmessa jő a sátorból.)
Tekmessa. Oh, kik Ajas hajóin eveztek,
Földszülte Erechtheus ivadéka,12)
-15- Hangos
panaszokba’ törünk ki
E messze földön
Telamon háza miatt.
Mert Ajast, a
nagyot, az erőset,
A
rettenetest,
Letiporta a kór szörnyű
viharja.
Kar. Mily vészt adott cserében az éj
A mult napokért?
Oh
Teleutas leánya, beszélj!
Te, kit a
hős dárdája fogolylyá,
Szerelme
nejévé tett, te tudod
Legjobban, te
mondhatod azt el.
Tekmessa. Hogy mondjam el a
mondhatatlant?
Szörnyű, mint a halál,
mit hallani fogsz.
Mert a dicső
Ajasra gyalázatot
Hozott örjöngése ez
éjjel.
Ott láthatod a sátor
alatt
Széttépett,
vérborította
Áldozatát a
csatának.
Versszak.
Kar. Mi szörnyű hírt mondott
Ajkad az iszonyú férfi felől!
S nem futhatunk e szótól.
Mert a sereg fejedelmei hirdetik azt,
És a tömeg szája nagyítja.
Jaj, jaj, szivem fél a jövőtől; hogy a
halál
Lesujtja őt is, kinek őrjöngő
keze véres
Szablyájával a nyájat s
pásztorait lekaszabolta.
Tekmessa. Oh jaj! Innen, innen hozta
haza
-16- A nyáj barmait
összekötözve;
S a míg ezt megölé a
földre tiporva,
Derekán ketté
hasította amazt.
Megragadott kettőt a
fehér lábu kosokból,
S levágva fejét
s nyelvét az egyiknek,
Eldobta
magától,
Oszlophoz kötözé a
másodikat,
S kezébe ragadva a
gyeplőszijat,
Kettős suhogó
korbácscsal üté,
Gúnyszavakat mondva,
melyekre csak isten,
És nem ember
tanította.
Ellenversszak.
Kar. Itt az idő már, itt,
Hogy betakarva lepelbe fejünk,
Lopózva elosonjunk,
Vagy
kezeinkbe ragadjuk a gyors evezőt,
S
tengeri szél hajtsa hajónkat.
Oly
szörnyű vészszel fenyeget a két Atrida haragja!
Kövek zápora sujt engemet is halálra,
Együtt ő vele, kit lebilincsel a rettenetes
láz.
Tekmessa. Többé nem. Lepihent dühe már,
Mint villámtalan déli vihar.
De öntudatos szive új kínokat érez.
Mert látni a bajt, melyet egyedül
Saját keze tett, semmi egyéb:
Iszonyú bánatot ébreszt.
Kar. Hisz az szerencse, ha
lecsillapult dühe;
Az elmult baj
könnyebben elviselhető.
-17- Tekmessa. Ha rajtad állna, inkább
mit választanál:
Magad jóléte mellett
kedvesid baját,
Vagy mindkettőnél
egyenlő fájdalmakat?
Kar. A kettős bánat, oh asszony, mindig
nagyobb.
Tekmessa. Igy hát betegség nélkül rosszabbul
vagyunk.
Kar. Mit értesz ezzel? Nem fogom fel
szavadat.
Tekmessa. Ajas, míg fogva tartá őrjöngő
dühe,
Boldog volt a bajok közt,
melyek ellepék,
Csak mi szenvedtünk,
a kik józanok valánk;
De most, hogy
meggyógyulván, elhagyá a kór,
Az ő
lelkét is sujtja szörnyű bánata,
S mi
nem kevésbbé szenvedünk, mint azelőtt.
Nem lett-e hát egy bajból kettős gyötrelem?
Kar. Elismerem, és
rettegek, hogy isteni
Kéz sujtja őt;
mert máskép, elmulván a kór,
Miért ne
volna boldogabb, mint azelőtt?
Tekmessa. Valóban úgy van, a mint
mondod, tudd meg azt.
Kar. Mint lepte meg kezdettől fogva ez a
baj?
Mondd el nekünk, kik bánatodban
osztozunk.
Tekmessa. Tudj meg hát mindent, mert részvéttel
kérdezed.
A késő éjszakában, hogy az
esteli
Tűz mindenütt elhamvadott már,
felkapá
Kétélű kardját, s útra
készült czéltalan.
Én intem őt, s így
szólok: Ajas, mit akarsz?
Miért
rohansz csatára ily hivatlanul,
Nem
hallva sem a hirnök, sem a kürt szavát?
Álomba van merülve az egész sereg.
-18-
De ő a százszor hallott szóval
válaszolt:
Oh asszony! asszony
ékessége hallgatás.
Elnémultam hát, s
ő kirohant egyedül.
Mi minden történt
ott kinn, el nem mondhatom;
De
megjövén, nagy szarvas zsákmányt hajta be,
Sok összefűzött barmot s nyájőrző
ebet.
Ezt lefejezte, megfojtá a
másikat,
Azt felkonczolta, oszlophoz
kötvén üté
A többit, mintha ember
volna mind e nyáj.
Majd kirohant az
ajtón s nagy hangon beszélt
Egy
árnyhoz, a két Atridáról, majd megint
Odysseusról, hangos kaczagás között,
Hogy mily szégyennel sujtá őket bosszuja.
Aztán ismét sátrába rontott hirtelen,
S lassanként végre visszatért
eszmélete;
S mindenfelől szemlélve a
borzalmakat,
Fejére ütve felkiáltott,
és a holt
Bárányok véres romjai közé
rogyott,
Dühös körmökkel tépdesvén
önnön haját.
Hosszú időig ült a
földön szótlanul;
Majd rettentő
szavakkal fordult ellenem,
Ha el nem
mondom végtől végig nyomorát;
Kérdezve, hogy van és mi lett belőle most?
S én, kedvesim, féltemben elmondtam
neki
Mindazt, mi történt, s úgy a
mint magam tudám.
Kínos nyögésben
tört ki erre hirtelen,
Minőt nem
hallék tőle azelőtt soha;
Mert mindig
mondá, ily nyöszörgés egyedül
A
gyáva, gyenge lelkű emberhez való,
Soh’ sem hallottam tőle hangos jajgatást,
-19- Nyögése, mint bikáé,
mély és tompa volt.
De most lerogyva
szörnyű végzete alatt,
Ott ül e férfi
étlen, itlan, csendesen,
A kardja
ölte véres állatok között;
S
nyilvánvaló, hogy rosszat forral szelleme;
Beszéde, jajgatása tisztán hirdeti.
Oh kedvesim – mert ez volt jöttöm czélja most
–
Jertek segítségére, módotok
szerint;
Oly embert, mint ő, meggyőz
a baráti szó.
Kar. Teleutas leánya, szörnyű dolgokat
beszélsz
A férfiúról, kit őrültté
tett baja.
Ajas (a sátorban). Oh jaj nekem!
Tekmessa. S a baj, mint
látszik, egyre nő. Halljátok-e
Ajas
szavát a sátorban, miként kiált?
Ajas. Oh jaj nekem!
Kar. Bizonynyal vagy
beteg még, vagy a régi kór
Emléke
tölti most el bánattal szivét.
Ajas. Jaj fiam, fiam!
Tekmessa. Oh én
szegény! Eurysakes, téged kiált.
Mi
szándoka? Hol vagy fiam? Oh én szegény!
Ajas. Jer Teukros! Hol van Teukros?
Hát szünetlenül
Zsákmány után fog
járni? S én itt elveszek!
Kar. Ugy látszik, észre tért már.
Nyisd fel ajtaját;
Tán szégyenében
elhallgat, ha ránk tekint.
Tekmessa. Im felnyitom; most hát
szemeddel láthatod,
Mit tett e férfi,
mily sors érte őt magát.
(Kinyitja a sátor ajtaját. Belül látszik Ajas,
földön ülve a legyilkolt állatok között.) -20-
Első versszak.
Ajas. Oh jaj!
Hű
bajtársak, egyedüli barátim,
Kiket
igaz szív még hozzám csatol,
Tekintsetek reám, mi szörnyű vérözön hullámain
Hajt a vihar haragja.
Kar (Tekmessához). Jaj! látom,
mindaz, mit mondál, nagyon igaz;
A
tett mutatja, hogy értelme elhagyá.
Első ellenversszak.
Ajas. Oh jaj!
Oh
emberek, ti ügyes hajósok,
Kiknek
keze gyors evezőt hajt,
Ti, csak ti
vagytok egyedül segélyre kész barátim:
Emberek, öljetek meg!
Kar. Mondj józanabb szót, és
roszszal ne orvosold
A rosszat; csak
nagyobbá tennéd átkodat.
Második versszak.
Ajas. Im lásd a hőst, a
rettenthetetlent,
A csatatér bátor
harczosát,
Mint kaszabol szelid
állatokat!
Oh jaj, mi gúny! Mi
szégyen sujtja fejemet!
Tekmessa. Ne szólj így, oh ne szólj így, Ajas, én
uram!
Ajas. Ki innen! El! Fordítsd vissza
léptedet!
Oh jaj! oh
jaj!
-21- Tekmessa. Az égre, engedj s térj magadhoz, oh
uram!
Ajas. Boldogtalan én! Karom
Menekülni engedi a gazokat, helyettök
Szarvasbarmokat talál, és mekegő
Juhoknak ontja vérét.
Kar. Miért kesergesz a bevégzett mű
miatt?
A megtörténten változtatni nem
lehet.
Második ellenversszak.
Ajas. Oh te, minden gonoszság mestere,
Laërtes kémszemű ravasz fia,
Te a seregnek legundokabb szemete,
Most nemde örömedben hangosan
kaczagsz!
Kar. Isten küld az emberre sírást,
nevetést.
Ajas. Oh vajha látnám! Habár ily kín
gyötör.
Oh jaj nekem!
Kar. Ne szólj ily
vakmerően! Lásd, hová jutál.
Ajas. Oh Zeus, fajom őse!13) Bár
Meggyilkolhatnám e gonosz csalfa gazembert,
És vele a két Atrida királyt!
Hadd haljak én meg aztán!
Tekmessa. Ha ezt
kivánod, úgy az én halálom is
Kérd
istentől. Mért éljek, ha te elveszél?
Harmadik versszak.
Ajas. Oh jaj!
Homály,
te vagy napom!
Oh komor éj, te vagy
ragyogó sugaram!
-22- Fogadj,
fogadj öledbe engem,
Fogadj be! Mert
immár sem az isteni kéztől,
Sem a
halandó embertől nem várhatok segélyt.
Zeus hatalmas
Lánya
üldöz,
S gyötri halálra
szivem.
Merre futhatok?
Nyugtot hol lelek?
Ah hiában minden küzdelem,
Őrjöngésem áldozatjai
Közt
fekszem, és az egész sereg
Gyilkot
emel rám.
Tekmessa. Oh jaj, hogy így beszélhet egy hős
férfiú!
Ily szót ajkára nem vett
volna azelőtt.
Harmadik ellenversszak.
Ajas. Oh jaj!
Ti
zuhogó habok,
Ti hullámverte
barlangok, te parti rét,
Mióta, ah
mióta láttok
Itt engem Trója előtt!
De soha, többé soha sem
Láttok itt
élve. Hallja ezt, ki érti a szót.
Oh
Skamandros
Habja, Argos
Jóakaró frigyese,14)
Többé nem
fogod
Látni partodon
Azt a férfit, kihez foghatót
(Nagy szót mondok) hellenek között
-23- Nem látott Trója. S most
ily becstelenül
Fekszem a
porban.
Kar. Nem tarthatom föl e beszédet, de
tovább
Igy szólni nem hagyhatlak sok
bajod között.
Ajas. Oh jaj! ki gondolhatta volna
valaha,
Hogy gyötrelmemmel így
megegyezik nevem?15)
Immár hozzám való
jajgatni kétszer is,
Háromszor is;
hogy ily nyomorba sülyedék;
Én, kinek
atyja hajdan a sereg között
A hősiség
legelső díját nyerte el,
S
dicsőséggel tért Ida földéről haza;16)
Míg én a hős
magzatja, szintén trójai
Földön
kötvén ki, nem csekélyebb tetteket
Nem kisebb bátorsággal hajtva végre itt,
Argos népétől meggyalázva elveszek.
És mégis ezt az egyet biztosan tudom:
Ha Achillestől életében kérdezik,
Ki nyerje hősiség díjául fegyverét,
El nem ragadta volna tőlem senki sem.
S az Atridák, megvetve győzedelmimet,
A legcsalfább embernek itélték oda.
Ha kábult lelkem és szemem meg nem
szünik
Szándékomat vezetni, úgy többé
soha
Nem mondanának másra ily
itéletet.
De Zeus leánya, a
kegyetlen, vadszemű
Istennő, őrült
lázat külde rám, s midőn
Rájok volt
már emelve sujtó fegyverem,
Elbódított, s baromvért kelle ontanom.
Azok pedig nevetnek rajtam s
szabadok,
Bár kedvem ellen; ám ha
isten tesz zavart,
-24- A legjobb
kéztől is megmenekül a rossz.
Most
mit tegyek? Nyilvánvaló az istenek
Haragja, gyűlöl engem a hellen sereg,
És ellenségem Trója s az egész vidék.
Hazámba térjek az ægæi tengeren,
S a tábort és az Atridákat hagyjam
itt?
Mily arczczal lépjek Telamon
atyám elé?
Mily szemmel lássa bús
megérkezésemet,
Csupasz mezemben, nem
viselve hősi díszt,
Míg ő oly nagy
dicsőség fényét hordozá.
El nem
viselhető ez. Vagy a trójai
Bástyákra
törjek, s egyes harczot kezdve ott
Az
ellenséggel, hős halállal essem el?
Hisz így az Atridáknak tennék örömet.
Ezt nem teszem. Más módot kell
kisérlenem,
A melylyel agg atyámnak
megmutathatom,
Hogy nem nevelt fel
gyáva szívü magzatot.
Mert szégyen,
hosszú életet kívánni ott,
Hol a
nyomortól szabadulni nem lehet.
Mit
ér, ha napra nap jő, s a halál felé
Egy lépéssel korábban, későbben viszen?
Nem adnék semmi árat olyan emberért,
A ki hiú remény napján sütkérezik.
De a nemeshez szép élet vagy szép
halál
Méltó csupán. Elmondtam, nincs
már több szavam.
Kar. Nem fogja senki kölcsönzöttnek
mondani
E szódat, Ajas; mert
tenszivedből fakadt.
De mégis
szünjél; hallgasd meg barátaid
Tanácsát, űzd el e sötét eszméidet.
-25-
Tekmessa. Oh én uram,
nincs emberekre sulyosabb
Nyomor,
mint szolgaságnak jármát hordani.
Im
én szabad atyától nyertem éltemet,
Ki
gazdag volt, mint Phrygiában senki más;
Most szolgaságban élek; mert az istenek
Igy rendelék, de legkivált a te
karod.
Ám a mióta ágyad osztom, hű
vagyok
Hozzád; kérlek hát Zeusra, a
ki tűzhelyed
Őrizi, és ágyadra,
melyen osztozunk:
Ne tedd, hogy
ellenségid keserű szavát
Hallgassam,
s egyiköknek rabjává legyek.
A mely
napon te meghalsz és magamra hagysz,
Oh hidd el, Argos népe az nap engem is
Erőszakos kezével tüstént megragad,
És gyermekeddel együtt rabigába hajt.
S majd keserű beszéddel gúnyol uj
uram,
És ily szókkal sért: Nézzetek
rá, ez neje
Ajasnak, a ki Argos
legjobb hőse volt,
Mily szolgaság
váltá fel boldog életét.
Igy fognak
szólni. Isten üldöz engemet,
Reád és
fajodra meg szégyent hoz ily beszéd.
Kiméld atyádat és ne hagyd el szomorú
Öregségében, kiméld ősz anyád szívét,
Ki annyi évet élt már, s gyakran
esdekel
Az istenekhez, hogy te élve
térj haza.
Légy szánalommal
gyermekedhez, oh király!
Gondold meg,
hogy mily gyászos sorsot hozna rám
S
reá halálod: elveszítve gondodat,
Ily
ifjan, árván élne zord gyámság alatt.
-26-
Nekem nincs senkim, a kire
tekinthetek,
Rajtad kívül; hazámat
dárdád dúlta fel,
Anyámat és atyámat
más végzet keze
Tevé Hades honának
holt lakóivá.
Ah hol találhatnék hát
nélküled hazát,
Hol gazdagságot?
Benned van csak mindenem.
Emlékezzél
reám is; férfihoz való,
Megemlékezni
arról, a ki szereté;
S a szerelem
szülötte mindig szerelem;
De a ki jót
tapasztalt és elfeledi,
Nemes
embernek többé az nem mondható.
Kar. Ajas, bár meghatná a részvét
lelkedet,
Mint az enyémet; akkor
dicsérnéd szavát.
Ajas. Tőlem bizonynyal dicséret jut
részeül,
Ha jól betölti mindazt, a
mit rendelek.
Tekmessa. Oh kedves Ajas, mindenben szót
fogadok.
Ajas. Vezesd elémbe fiamat, hadd lássam
őt.
Tekmessa. Eltávolíták innen
aggodalmaim.
Ajas. E rossz bajomban? Vagy mi az, miről
beszélsz?
Tekmessa. Nehogy szegény meghaljon ha eléd
kerül.
Ajas. Képes lett volna erre is
szellemem.
Tekmessa. De gondom volt rá, elhárítni ezt a
bajt.
Ajas. Jól tetted, és dicsérem
gondosságodat.
Tekmessa. Mi az, miben még használnom lehet
neked?
Ajas. Tedd, hogy fiammal szóljak, s láthassam
szinét.
Tekmessa. Itt a közelben őrzik őt
cselédjeink.
Ajas. Miért késik hát, mért nem jő szemem
elé?
-27- Tekmessa. Oh gyermekem, atyád hív. Hozza őt
ide
A szolga, a ki most kezénél
vezeti.
Ajas. Jön-e szavadra, vagy nem hallja
hangodat?
Tekmessa. Itt hozza őt a szolga, már
megérkezett.
(Egy rabszolga bevezeti Eurysakest, Ajas kis
fiát.)
Ajas. Emeld, emeld fel hozzám;
megijeszteni
Nem fogják őt e
frissontású vérnyomok,
Ha én nemzém s
valóban apja gyermeke.
Korán kell már
apjának zord erkölcsein
Edződnie,
hogy hozzá hasonló legyen.
Oh
gyermek, légy apádnál sokkal boldogabb,
S másban hozzá hasonló! Nem lészsz így silány.
De most is már irigylem
boldogságodat,
Hogy e bajoknak
egyikét sem érezed;
Mert öntudatlan
élet a legédesebb,
Míg megtanulsz
szenvedni és örvendeni.
S ha ezt
elérted, ellenségeink előtt
Mutasd
meg akkor, mily atyának vagy fia.
Addig viruljon ifjuságod enyhe lég
Lehelletétől s légy anyádnak öröme.
Tudom, nem lesz a hellenek közt senki sem,
Ki gúnynyal bántson, bárha nem leszek
veled.
Mert őriződül, fáradhatlan
gyámodul
Teukrost hagyom, bár most a
távolban bolyong,
Az ellenséget
hajtva gyors vadász gyanánt.
Ti
pajzshordó vitézek, tengerparti nép,
Reátok bízom e közös szolgálatot,
Jelentsétek Teukrosnak kivánságomat:
E gyermeket vigye hazámba s adja át
-28-
Telamonnak és anyámnak, értem Eriboeát;17)
Hogy mindkettőnek
majdan támaszuk legyen
Öregségökben,
míg a sírba szállanak.
Fegyverzetem
ne adja díjul senkinek
Sem pályabiró,
éltem megrontója sem.18)
Hanem fiam, ki
ettől vetted nevedet,19)
Te tartsd meg ezt
a hétszeres bőrtől fedett
Áttörhetetlen pajzsot, s forgasd szíjadon;
A többi fegyvert temessétek el
velem.
(Tekmessához.)
Te vidd magaddal gyorsan most
e gyermeket,
Zárd be az ajtót, és ne
sóhajts, ne zokogj
A sátorok közt –
sirni mindig kész a nő. –
El innen
gyorsan! nem bölcs orvoshoz való,
A
bajra ráolvasni, melyet vágni kell.20)
Kar. E lázas izgatottság félelembe ejt;
Éles beszéded nem kedvem szerint
való.
Tekmessa. Mily szándék forr szivedben, Ajas, én
uram?
Ajas. Ne kérdj, ne faggass. A szerénység szép
erény.
Tekmessa. Oh jaj mint félek! Kérlek gyermekedre
és
Az istenek nevére, ne hagyj minket
el!
Ajas.
Nagyon gyötörsz már. Nem tudod, hogy többet én
Az isteneknek semmivel sem tartozom?
Tekmessa. Mondj istenes
szót.
Ajas. Azt intsd, a ki rád ügyel.
-29- Tekmessa. Nem hallgatsz hát rám?
Ajas. Már nagyon sokat
fecsegsz.
Tekmessa. Mert félek, Ajas!
Ajas (a szolgákhoz).
Gyorsan ajtót zárjatok!
Tekmessa. Az égre, szánj meg!
Ajas. Esztelennek
tartalak,
Ha azt hiszed, hogy rajtam
most erőt vehetsz.
(Mind el a sátorba. A kar egyedül marad.)
Első versszak.
Kar. Oh hires Salamis, te szép
Hullámverte sziget, mi boldog
Vagy te, mily ragyogó a fényed!
Míg én szegény, ah! mi hosszú idője
már,
Hogy itt sanyargok Ida gyepes
mezőin,
Emésztve örökkön
éltemet
Nehéz
harczaimon,
S gyötrő sejtelem
ül
Szivemen, hogy a czél
A komor Hades iszonyú tanyája.
Első ellenversszak.
S im most annyi veszély
után
Ajas szörnyü bajával
küzdök,
Kit – oh jaj! jaj! a düh
lepett meg.
Csatára küldted egykoron,
oh hazám,
Ki hős erőtől duzzadt; s
ime most szivünket
-30- Kínozza
barangoló lelke.
Dicső
tetteinek
Hírét
dicstelenül
Megölé,
megölé
A botor, gonosz Atridák
haragja.
Második versszak.
És ah! szegény agg anyja,
kinek fejét
Fehér havával belepte a
vénülő nap,
Ha fia szörnyű
kórját
Hallja, keserve
nem
Lesz csendes zokogás, mint a
madárdal,
Melyet bús csalogány zeng;
nem, ijedt sikoltás
Hangja tör ki
szivéből,
Mellét sujtja
kezével,
És fehér haja szálait
szaggatja.
Második ellenversszak.
Jobb volna, ha a sír éje
borulna rá,
Ki oly nemes törzsből
született, legelső
Volt az achæi nép
közt,
S ősei szellemét
Im elvesztve bolyong téveteg úton.
Oh szegény apa! Mily gyászt visz a hír
fiadról!
Oly szörnyű nyomor
érte,
Milyen kivüle
senkit
Nem ért még soha Aeakos
fajában.
(Ajas jő a sátorból Tekmessával és
gyermekével.)
-31-
Ajas. A végtelen hosszú idő napfényre
hoz
Minden titkot, s elrejti a
nyilvánvalót;
E földön semmi sem
váratlan; megtörik
Az eskü láncza, a
makacsság vértje is.
Im engem is, ki
oly keményszivű valék,
Olajba mártott
vas gyanánt meglágyított
E nő;
sajnálom özvegységben hagyni őt,
Ellenségim közt, s árvaságban fiamat.
Megyek hát most a tengerparti rét
felé,
S lemosva tisztító fürdővel
szennyemet,
Pallas súlyos haragját
megengesztelem:
S ha majdan láb nem
járta helyre akadok,
Mély gödröt ások
és elrejtem kardomat,
E gyűlölt
fegyvert, hogy ne lássa semmi szem;
Őrizze ott lenn Hades és az éjhomály.
Mert a mióta ezt ajándokul vevém
Hektor gyűlölt kezéből: Argos népe
közt
Nem szállt rám attól fogva semmi
jó soha.
Igaz, mit a halandók
közmondása tart:
Haszontalan az
ellenség ajándoka.
Jövőre hát
meghajlunk majd az istenek
Előtt, és
megbecsüljük Atreus fiait.
Uralkodók
ők, hódolat való nekik.
Miért nem?
Hisz a legszörnyűbb, a legerősb
Meghódol a fenségnek; im a zúzmarás
Tél visszalép a dús gyümölcsü nyár elől;
Az éj komor homálya elfut, ha a nap
Fehér fogatján fénynyel tündökölve
jő;
A vad szelek fuvallatára
elpihen
A tenger sóhajtása; a
mindenható
-32- Álom feloldja lánczát,
nem köt szüntelen.
S mi miért ne
tudnánk tenni józan ész szerint?
Immár tudom, hogy ellenségemet csak úgy
Szabad gyűlölnöm, mintha egykor újra
jó
Barátommá lehetne, és
barátomért
Csak annyit tennem,
annyira szeretnem őt,
Miként ha nem
maradna mindig jó barát;
Hisz a
barátság leggyakrabban csalfa rév.
De
erre nézve jól tudom már, mit tegyek.
Most menj be asszony, s kérd az istenek kegyét,
Hogy teljesüljön minden, mit szivem
kiván.
(Tekmessa el a sátorba gyermekével.)
Ti meg, barátim, tiszteljétek
úgy szavam,
Mint ez; s ha megjő
Teukros, mondjátok neki,
Hogy
gondoljon rám, s hozzátok szives legyen.
Én most megyek, hová mennem kell; ti pedig
Tegyétek azt, mit mondtam, s nem sokára
tán
Halljátok, hogy megszüntek
szenvedéseim.
(El. A kar egyedül marad.)
Versszak.
Kar. Szivem megrendül a gyönyörtől s
felszökik.
Vígan, vígan! Pán!
Pán!
Oh jer Pán, jer a
tengeren,
A hóverte Kyllenia21)
Sziklás ormairól
jövel,
Királyom, isteni
tánczvezér,
-33- Ragadj el
nysai22) knososi tánczra,23)
Melyre nem
mesterek tanítnak.
Lejteni, szökni
van ma kedvem.
Jer Ikaros hullámain
át, dicső király Apollo,24)
Oh delosi isten
jöjj,
S maradj közöttünk kegyesen
örökké!
Ellenversszak.
Feloldta Ares iszonyú
gyötrelmemet.25)
Vigan, vigan! Most Zeus,
Most
már újra virad derűs
Nap sugára a
tengeren
Keresztül suhanó
hajókra,
Hogy Ajas elfeledé
baját,
S megint dús áldozatot mutat
be
Ősi szokás szerint az
égnek.
Minden enyészik az
idővel;
Semmi sem lesz hallatlan
előttem, a mióta Ajas
Szörnyű dühe
váratlan
Lecsillapult s harcza
Atridákkal.
(A hirmondó jő.)
Hirmondó. Először azt jelentem, kedves
férfiak,
Hogy Teukros ép most
érkezett meg Mysia
Sziklás hegyéről;
s a táborba megjövén,
Sértő szókkal
fogadta az egész sereg.
Alig látták a
távolból közelgeni,
Azonnal körbe
fogták, és minden felől
-34- Gúnyt
vágott hozzá egytől egyig minden ajk;
Kiáltva: «Im az őrjöngő testvére jő,
A gonoszé, ki a tábornak lest vetett.
Kövek tépjék szét, úgy szenvedjen csúf
halált!»
És addig mentek, hogy
végtére hüvelyét
Elhagyva villogott a
kard kezük között.
De a viszályt,
mely már a legvégsőig ért,
Lecsillapítá aggastyánok bölcs szava.
Ám hol van Ajas, hogy tudtára adjam
ezt?
Mert az uraknak mindent el kell
mondani.
Kar. Nincs sátorában, most hagyá el e
helyet,
Új hangulatja új tervekkel
tölti el.
Hirmondó. Jaj, jaj!
Vagy későn adtak már ez útra rendelést,
Kik elküldének; vagy későn jövék
magam.
Kar. Mi az, mit kelleténél későbben
tevél?
Hirmondó. Megtiltá Teukros, hogy elhagyja
sátorát
E férfiú, míg meg nem érkezik
maga.
Kar.
Hiszen jobb indulatra térve távozott,
Az istenek haragját engesztelni ment.
Hirmondó. Hiú
bátorsággal van telve e beszéd,
Ha
mind való az, a mit Kalchas jósola.
Kar. Mit jósolt Kalchas? Mit tudsz
e dolog felől?
Hirmondó. Im ezt tudom, tanúja voltam
enmagam:
Elhagyva a királyi gyűlés
gyűrüjét,
Az Atridáktól távol,
Kalchas egyedűl
Oldalt vonult,
Teukros kezét barátilag
Megfogta és
erősen lelkére köté,
Hogy minden
módon tartsa vissza e napon
Ajast
sátrában, ne bocsássa ki sehogy,
-35-
Ha életben kivánja látni valaha.
Mert – úgymond – még csupán ez egy nap fogja
őt
Üldözni Athena istennő
bosszúja.
A gőgös balga embert – így
szólott a jós –
Nehéz nyomorba döntik
a nagy istenek,
Ha elfeledve emberi
természetét,
Nem embermódra érez és
gondolkozik.
De ő már akkor
esztelennek bizonyult,
Midőn honát
elhagyva, atyja bölcs szavát
Nem
hallgatá. Igy szólt ez: Légy azon, fiam,
Hogy győzz, de mindig istennel győzz, a csatán,
S ő esztelen gőgjében ekként
válaszolt:
Atyám, istennel győzhet
még a gyáva is,
Ki semmit sem tud; én
magamban megbizom,
Hogy isten nélkül
is dicsőséghez jutok.
Igy kérkedett
kevélyen. Máskor, a midőn
Az istennő,
Athena, arra biztatá,
Hogy véres
karral sujtsa ellenségeit,
Ez
iszonyú, hallatlan szóval válaszolt:
Argos sergében védj, királynő, másokat,
A hol mi állunk, ott nem hátrál senki
sem.
Ily szókkal, melyek emberekhez
nem valók,
Magára vonta az istennő
bosszuját.
De ha e nap még életben
van, úgy talán
Isten segítségével
megmenthetjük őt.
Igy szólt a jós.
Ezt hallva, Teukros engemet
A
gyűlésből tüstént hozzátok külde, hogy
Vigyázzatok rá. Ám ha késön érkezém,
Ő elveszett, vagy Kalchas nem bölcs jósoló.
Kar. Boldogtalan
Tekmessa, bánat gyermeke,
-36-
Oh jer ki, lásd ez embert, hallgasd, mit
beszél!
Szivet repeszt szavával,
örömet nem ad.
(Tekmessa jő Eurysakessel a sátorból.)
Tekmessa. Mért háborgattok engemet
boldogtalant?
Mért nem hagytok
pihenni sok bajom után?
Kar. Hallgasd ez embert, mit beszél Ajas
felől;
A hír, melyet hoz, kínnal
tölti el szivem.
Tekmessa. Oh jaj, mit mondasz, ember! Végünk van
talán?
Hirmondó. Mit sem tudok sorsodról; ám Ajas
miatt,
Ha távol van most innen,
aggódás fog el.
Tekmessa. Távol van ő valóban; megrémít
szavad.
Hirmondó. Teukros parancsa, hogy sátrában tartsuk
őt,
S innen ne hagyjuk eltávozni
egyedül.
Tekmessa. De hol van Teukros, mért ad ily
parancsokat?
Hirmondó. Nem régen érkezett meg, és attól
remeg,
Hogy gyászos lesz Ajasra, ha
most távozik.
Tekmessa. Oh jaj nekem! S mily embertől hallotta
ezt?
Hirmondó. A jós jelenté így ki, Thestor
gyermeke,
Hogy e nap éltet ád Ajasnak
vagy halált.
Tekmessa. Segítsetek ah! e balsorsban,
kedvesim!
Ti hivjátok sietve
Teukrost, ti pedig
Nyugat felé, ti
meg keletnek tartsatok,
Völgyek
mélyén nyomozva ezt a gyász utat.26)
-37- Mert immár
látom, hogy megcsalt e férfiú,
S
kizárt a szivéből, mely enyém volt azelőtt.
Jaj, mit tegyek fiam! Meg nem
pihenhetek;
Magamnak is mennem kell,
a míg elbirom.
Menjünk, siessünk;
nincs nyugvásra most idő,
Hogy
megmenthessük a halálba sietőt!
Kar. Az útra készen állok s nem
szóval csupán;
Tett jő a szóra s
gyorsan útra kél a láb.
(A kar két részre oszlik s kétfelé távozik. A
hirmondó s a szolgák a tábor felé sietnek; egy szolga Eurysakest a
sátorba vezeti, Tekmessa a tengerpart felé siet.)
SZÍNVÁLTOZÁS.
(Erdős tengerpart; a középen domb, tövében
cserjével.)
Ajas. (A domb tövében kardját markolatával a földbe
ássa és fölemelkedik.)
Itt áll a
gyilkoló vas, a legélesebb
Fegyver,
(ha van megfontolásra még időm)
Mert
Hektor adta ezt ajándokul nekem,
A
leggyűlöltebb minden idegen között;
S
most Trója ellenséges talajában áll,
Ujont élesre fenve vasmaró kövön;
És én verém a földbe és úgy állítám,
Hogy jó barátként gyors halált adjon nekem.
Jól elkészültem. Most hát mindenek
előtt
Te légy segítségemre, oh Zeus,
jog szerint!27)
-38-
Hiszen nem kérek tőled nagy
kegyelmeket:
Csak küldj hirmondót, ki
Teukrosnak megvigye
A rossz hírt,
hogy először ő leljen reám,
Ha majd e
véráztatta kardba roskadék,
Nehogy
előbb meglásson ellenség szeme,
S
ebeknek, madaraknak dobjon prédaul.
Ezt kérem tőled, oh Zeus! Kérlek téged is,
Árnyak vezére, Hermes, altass engem
el,
Gyorsan, vonaglás nélkül, ha e
kard vasa
Keresztül járja, elnémitja
szívemet.
Segítségemre hivlak, oh
örök szüzek,
A kik örökké láttok
minden szenvedést,
Ti szent,
gyorslábú fúriák, tekintsetek
Reám,
miként veszítenek el az Atridák.
Hadd
veszszenek el gonoszul e gonoszok,
S
mint engem láttok enkezemtől esni el,
Úgy sujtsa őket, ki nekik legkedvesebb.
Fel, gyors bosszúló fúriák, nyeljétek
el,
Ne kiméljétek Argos összes
sergeit!
Oh Helios, ki szekereddel a
magas
Égboltot végig járod, meglátván
szülő
Hazámat, állj meg, vond
szorosra az arany
Gyeplőt, s jelentsd
balsorsomat s halálomat
Az ősz apának
s a szegény nőnek, kí szűlt.
Ah!
meghallván e gyászhírt a boldogtalan,
A várost kínos jajgatással tölti be.
De mit sem ér a hasztalan síránkozás,
Halasztás nélkül meg kell munkám
kezdenem.
Jelenj meg hát, tekints rám
oh halál, halál!
De téged újra
üdvözöllek oda lenn;
-39- Ám hozzád
fényes napvilág, mely ma ragyogsz
Az
égen, s hozzád szekérhajtó Helios,
Utószor szólok s többé ezután soha.
Oh napfény, oh hazám szent földje, Salamis,
Oh atyai lakomnak ősi tűzhelye,
Oh hírneves Athene és polgárai,
S ti oh források és folyók, ti trójai
Mezők, isten hozzátok, kik
tápláltatok!
Im ez hozzátok Ajas
legvégső szava;
A többit ott lenn
majd Hadesnek mondom el!
(A cserje közé lép és kardjába dől.)
(A kar két csoportra oszolva, két ellenkező
oldalról egymás után fellép.)
Első
félkar. Fáradság fáradságra jő!
Hol, hol,
Hol nem jártam
mindenütt?
S nem adhatott nekem hírt
róla semmi hely.
Vigyázz,
vigyázz,
Ujabb zajt hallok
megint.
Második
félkar. Csak mi vagyunk, hajós bajtársak
csapata.
Első
félkar. Mi ujság?
Második félkar. Bejártam napnyugatra az egész
mezőt.
Első
félkar. Mit leltél?
Második félkar. Sok fáradságot,
semmi mást, mi látható.
Első félkar. Én arra jártam, merre nap sugára
kél,
És ép úgy nem találtam fel sehol
nyomát.
-40-
Versszak.
Kar. Ki mondja hát meg? A tenger fia,
Ki hálót vet álmatlan munka közt,28)
Vagy az olymposi
istennők,29) vagy talán
Bosporos áradozó
Folyói, merre jár a zord
Indulatú ember?
Hol bolyong?
Mert szomorú,
Hogy utamon hiában
fáradok,
S czéltalan járva sehol
sem
Látom a kórgyötörte férfiú
nyomát.
Tekmessa. (A bokrok közt, hol Ajas holtteste
fekszik.)
Oh jaj nekem!
Kar. Kinek szól hangja
a közel bokrok között?
Tekmessa. Ah én szegény!
Kar. A dárda hódította gyász
menyasszony ez;
Tekmessa ajkán
hangzik e bús jajgatás.
Tekmessa. Elvesztem, végem van, meghaltam
kedvesim!
Kar. Mi történt?
Tekmessa. Itt fekszik vérben Ajas,
ép most ölte meg
A kard, mely átszúrt
oldalában rejtezik.
Kar. Jaj hazatérésem!30)
Jaj, társadat is
megöléd
Véres kardoddal,
király!
Oh szegény nő,
szegény!
Tekmessa. Valóban ezt a sorsot jajszó
illeti.
Kar. Kinek kezétől halt meg a
boldogtalan?
Tekmessa. Önnön magát ölé meg nyilván
látható,
A földbe ásott kard mutatja,
melybe dőlt.
-41- Kar. Jaj nekem! Oh nyomor! Ily egyedül
kellett
Halálba dőlnöd!
Míg én semmit se’ tudva, se’ hallva,
magadra
Hagytalak. Hol, oh
hol
Fekszik a
rettenetes,
A gyásznevű
Ajas?
Tekmessa. Ne lássa senki; e palást
redőivel
Im elfedem egészen; mert nem
birja el
Emberszem, jó baráti szem
se’, látva mint
Tódul sebéből, melyet
vert önnön keze,
S orrán keresztül a
sötét vér özöne.
Jaj, mit tegyek?
Mily jó barát visz téged el?
Hol van
Teukros? Mi jokor érkeznék ide,
Hogy
eltemesse elhúllt testvérét velünk.
Szegény Ajas, mi voltál és mivé levél!
Oh! ellenség is megsiratná
sorsodat!
Ellenversszak.
Kar. Így kellett hát, így kellett, oh
szegény,
Az élet hosszú
fáradalmait
Végzened, így akará
kemény vas szived.
Ez vala hát
panaszod
Nap-éjen át az
Atridák
Ellen, ezért
lángolt
Gyűlölettől
szived.
Ah mily nyomornak volt nagy
kezdete
Az a nap, melyen
Achilles
Fegyvereért kitört a hősök
versenye,
Tekmessa. Oh jaj nekem;
-42-
Kar. Tudom, szívig hat
ily rettentő fájdalom.
Tekmessa. Oh jaj nekem!
Kar. Oh asszony, értem kettős
jajgatásodat,
Ki épen most vesztéd el
ily szerettedet.
Tekmessa. Te érted e fájdalmat, ah! én érzem
azt.
Kar.
Valót szólsz.
Tekmessa. Jaj gyermekem, mily szolgaság
bilincseit
Verik számunkra, mily urak
varnak reánk!
Kar. Megnevezéd immár
A zord szivü Atrida pár
Szörnyű
tettét ellened.
Óvjon ettől az
ég!
Tekmessa. Hisz ez sem történt volna isten nélkül
így.
Kar.
Nehéz búterhet halmozott reád az ég.
Tekmessa. Ily szörnyű átkot sujta
ránk, Odysseus
Kedvéért, Pallas, Zeus
rettentő gyermeke.
Kar. Hah! mily öröm, mily gúny tölti be vad
szivét
E vakmerőnek,
Mi hangosan kaczagja a dührohamot,
Mely Ajast gyötri! Jaj, jaj!
S hallja, kaczag vele az
Atrida királypár.
Tekmessa. Örvendjenek, kaczagjanak hát
kínjain;
Talán, bár élve nem néztek
rá szivesen,
Majd megsiratják még a
holtat a csatán.
A jót, melyet
kezében tart, nem ismeri
A balga
lelkü, míg el nem veszíti azt.
Halála
keserűbb rám, mint édes nekik,
De rá
kivánatos volt; mert elérte azt.
Miért vágyódott, a halált, melyet kivánt,
-43- Miért kaczaghatnának hát
felette ők?
Istentől van halála, nem
tőlök; nem ám!
Híában gúnyolódik hát
Odysseus.
Mert nincs számukra már
több Ajas; ám nekem
Halála csak
keservet és könyet hagyott.
Teukros (a szinen kivül). Oh jaj
nekem!
Kar. Csendesség; Teukros hangját vélem
hallani,
Gyászos panaszban tör ki e
balsors miatt.
(Teukros fellép).
Teukros. Oh kedves Ajas, oh szemem világa
te!
Megtetted hát azt, a miről a hir
beszél?
Kar. Meghalt ő, Teukros, ebben bizonyos
lehetsz.
Teukros. Oh jaj nekem, mi fájdalmas sors vár
reám!
Kar.
Ily veszteségnél –
Teukros. Oh jaj, én boldogtalan;
Kar. Van ok
keservre.
Teukros. Oh lesujtó fájdalom!
Kar. Nagyon, oh
Teukros!
Teukros. Én boldogtalan! S mi lett
Fiából, Trója földén merre lelhetem?
Kar. A sátrak közt
magában.
Teukros (Tekmessához). Hozd tüstént
ide,
Nehogy miként az anyját
vesztett, elhagyott
Oroszlán kölyket,
elragadják ellenink.
(Tekmessa el. Teukros kisérőjének intve).
Siess, segítsd őt. Mert
mindenki szivesen
Gúnyolja
ellenségét, a ki elbukott.
Kar. Még életében rád bizá e
férfiú
Fiának gondját, a miként meg
is teszed.
-44- Teukros. (Ajas holttestéhez közeledve). Oh minden
látványok közt legfájdalmasabb
Látvány, a mely szemembe ötlött valaha,
Oh minden útjaim közt leggyötrőbb
utam,
Mely most e gyászos helyre
hozta léptemet,
Midőn oh kedves Ajas,
hallva a szomoru
Halálodat, nyomod
kutattam s meglelém!
Mert mintha
isten küldte volna, rohanó
Hír járta
át a tábort elhunytod felől.
S e
hírre, távol tőled, ajkam zokogott,
De most hogy látlak, bánatomban meghalok,
Oh jaj!
Jer vond el
leplét, lássam minden kínomat.
(Egy szolga leleplezi Ajas holttestét).
Oh iszonyú tekintet, bősz
daczczal tele!
Halálod által mennyi
kínt hozál reám.
Hová mehetnék és
mily emberek közé,
Ki gyötrelmedben
nem segítélek soha?
Vagy Telamon,
mindkettőnk apja, szivesen
És jó
arczczal fogad otthon, ha nélküled
Lát majd megjönni? Mit beszélek? Ő, kinek
Ajkára az öröm se’ csal vidám
mosolyt?
Mit fog magába zárni, mily
szidalmakat
Nem fog a rabnő szülte
korcsra szórni, rám?
Mondván, hogy
gyávaságból lettem árulód,
Vagy
álnokságból, kedves Ajas, hogy enyém
Legyen halálod által házad és jogod.
Ekként fog szidni az aggastyán, kit kora
Zordonná tesz, s egy semmiség haragra
gyujt.
-45- És végre számüzetve
elhagyom hazám,
S szabad ember
helyett rabszolga lesz nevem.
Ez vár
otthon rám; itt Trójában számtalan
Az
ellenségem, és kevés, ki megsegít.
És
mind e baj halálod által jött reám.
Jaj mit tegyek! Mint vonjam ki e villogó,
Véres kardot kebledből, oh
boldogtalan,
Mely öldöklő vasával
élted elvevé?
Lásd, mint gyilkolt meg
végre Hektor holtan is?
Fontoljátok
meg e két ember végzetét.
Hektort
szekérkerékhez fűzte egykoron
Az öv,
melyet Ajastól nyert ajándokul,
És
elragadta, míg lelkét ki nem adá.
Ajas viszont Hektortól e kardot nyeré,
Melynek vasától most véres halálba
dőlt.
Nem fúria kovácsolá e kard
vasát,
Nem Hades zord kezének műve
volt ez öv?
Azt mondom hát, ez épen
úgy, mint más egyéb
Az emberek közt
mindig istentől ered;
És a kinek
kedvére nincs e vélemény,
Dicsérje a
magáét; ám én ezt hiszem.
Kar. Szüntesd a sok szót; gondolj
arra, mint fogod
A holtat eltemetni,
és mit válaszolj;
Mert itt jő már az
ellenség, s talán azért,
Hogy
bánatunk gunyolja rossz ember gyanánt.
Teukros. Ki az, kit a seregből erre
jönni látsz?
Kar. Menelaos, a kiért ez útra
indulánk.
Teukros. Látom már; oly közel van, hogy
ráismerek.
(Menelaos fellép.)
-46-
Menelaos. Te hallod-e, azt mondom, hogy el ne
temesd
Ezt a halottat, hagyd a
földön, hol hever.
Teukros. Mi az, mi ilyen nagyhangú beszédre
bir?
Menelaos. Igy rendelem, így rendeli a
fővezér.
Teukros. Nem mondanád meg, mily ok indított
reá?
Menelaos. Mert azt remélve, hogy mint hű barátot
és
Frigyes társat hozzuk magunkkal,
most nagyobb
Ellenségünknek láttuk,
mint a phrygeket;
Ki az egész
seregnek életére tört,
És gyilkos
fegyverével éjjel ronta rá;
S ha
isten föl nem tartja bűnös szándokát,
Ránk sujtott volna, mely őt érte most, a sors,
Holtan feküdnénk a gyalázat mezején,
S ő élne; ám az isten akként fordítá
Hogy a juhokra és a nyájra tört dühe.
Azért hát nincs oly nagy hatalma
senkinek,
Hogy e holttestnek adjon
tisztes temetést;
Nem, itt heverjen a
fakó fövény felett,
A tengerparti
madarak prédájaul.
Ne gyúljon szörnyű
lángra hát azért szived,
Ha életében
meg nem fékezhettük őt,
Legyőzzük a
halottat, s bármiként daczolsz,
Karunkkal kényszerítjük; úgysem hallgatott,
Míg életben volt, szavaimra soha sem.
Pedig rossz ember az, ki mint
alattvaló
Meg nem fogadja az
uralkodók szavát.
Mert nem virágzik
ott a törvény és a jog,
-47- Hol fenn
nem tartja erejét a félelem,
S
bölcsen nem kormányozható az oly sereg,
Melyet nem óv a rettegés s a tisztelet.
Gondolja meg az ember, bármi nagy
legyen
Testére, hogy csekély baj is
megdöntheti.
Kinek szivében félelem s
szégyen lakik,
Az, tudd meg,
boldogulni fog mindenkoron;
De hol a
gőgös kénye-kedveként tehet,
Az olyan
ország, hidd el, egykor elbukik,
S
örvénybe sülyed, bármi jó széllel haladt.
Legyen velünk hát idején a félelem,
S ne hígyük, hogy azt téve, mi kedvünkre van,
Nem azzal fizetünk majd, mi rosszul
esik.
Igy váltja ez fel egymást.
Gőgös vakmerő
Volt eddig Ajas, most a
büszke én vagyok;
És megtiltom, hogy
eltemesd Ajast, nehogy
Őt eltemetve
sirba döntsed tenmagad.
Kar. Menelaos, úgy vigyázz, nehogy bölcs
elveket
Hirdetvén, holtak ellen légy
magad gonosz.
Teukros. Soh’sem fogom csodálni többé,
férfiak,
Ha alsó származású ember
vétkezik,
Midőn azok, kik nemeseknek
látszanak,
Beszédjök által ily nagy
bűnt követnek el.
No rajta, kezd
elülről, mondd, te vitted-e
Argos
sergébe frigytársul e férfiút?
Nem
jött-e önmagától, mint saját ura?
Mint vagy az ő vezére? Ki adott jogot,
Hogy a népnek parancsolj, melyet ő
hozott?
Sparta királya vagy te, nem a
mi urunk;
Sehol sem nyertél több
hatalmat és jogot
-48- Fölötte a
seregben, mint fölötted ő.
Mint más
alárendeltje jöttél te ide,
Nem
fővezérként, hogy Ajasnak légy ura.
Uralkodjál, hol úr vagy, s büntesd azokat
Gőgös szavakkal; ámde ezt, akár
miként
Tiltod te s a másik vezér is,
jog szerint
Eltemetem, nyelvedtől meg
nem ijedek.
Mert épen nem nőd
kedveért jött harczra ő,
Hanem szent
esküjeért, a mely leköté,31)
S nem értted, mert
a semmi embert megveté.
Menj hát és
hozz magaddal még több hirnököt,
Hivasd el a vezért is; én nem gondolok
Lármás nyelveddel, a míg az maradsz, ki
vagy.
Kar.
Az sincs kedvemre, ha a bajban így beszélsz;
Mar a kemény szó, bárminő igaz s
jogos.
Menelaos. Az íjász, látom, sokra tartja
önmagát.32)
Teukros. Nem aljas mesterség az,
melyet tanulék.
Menelaos. Miként hetvenkednél, ha pajzsot
hordanál!
Teukros. Fegyverzetedtől pajzs nélkül se’
rettegek.
Menelaos. Szörnyű vitézség van nyelvedben,
mondhatom.
Teukros. Ki mellett a jog harczol, büszke is
lehet.
Menelaos. Jogos-e az, hogy gyilkosom boldog
legyen?
Teukros. A gyilkosod? szörnyűség! Holt vagy s mégis
élsz.
Menelaos. Isten védett; ha rajta áll, halott
vagyok.
Teukros. Ha isten védett, úgy az istent meg ne
vesd.
-49- Menelaos. Miben vetem meg istenek
törvényeit?
Teukros. Ha sírjoktól megfosztod a
halottakat.
Menelaos. Igen, az ellenséget; ezt nem
illeti.
Teukros. Mikor állt ő előtted ellenség
gyanánt?
Menelaos. Gyűlölt engem s én gyűlölém; te is
tudod.
Teukros. Mert rájött, hogy elloptad
szavazatjait.
Menelaos. Ez a birák hibája volt, nem az
enyém.
Teukros. Alattomban sok rosszat tudsz forralni
te.
Menelaos. E szó nagy bajba hoz még
valakit.
Teukros. De nem nagyobba, mint mi tőlünk száll
reád.
Menelaos. Egyet mondok: ezt eltemetni nem
szabad.
Teukros. S te halld ez egyet: el fogom temetni
őt.
Menelaos. Egy bátor nyelvű férfit láttam
egykoron,
Ki evezésre nógatá
hajósait
Viharban is; de ha a zivatar
kitört,
Nem volt több hangja,
köpenyébe rejtezett,
S minden
hajóstól lábbal tipratá magát.
Igy
nemsokára téged is majd elragad
A kis
fellegből támadt szörnyű zivatar,
És
elnémítja hegyke nyelved nagy zaját.
Teukros. Én meg láttam nem rég egy
balga férfiút,
Ki embertársa
balsorsát kigúnyolá.
S egy másik, a
ki én hozzám hasonlított,
S úgy érze,
mint én – ezt a szót mondá neki:
Ember, ne tégy a holtak ellen gonoszul;
Mert rosszat téve, tudd meg, rosszul jársz
magad.
Ilyen szavakkal inté a
boldogtalant.
-50- De most szememmel
látom őt, és úgy hiszem,
Nem más az,
mint te. Rejtett szóban szóltam-e?
Menelaos. Megyek; mert szégyen
volna, ha meghallanák,
Hogy szóval
sujtom azt, kit kényszeríthetek.
Teukros. Menj hát; mert legnagyobb
szégyent hoz rám is az,
Hogy a botor
hiú szavára hallgatok.
(Menelaos el.)
Kar. A viszályból nagy harcz tüze gyúl.
Fel, Teukros, siess, mint birja erőd,
Keresd ki a mély sírt, hol a halott,
Örök emlékül a világnak,
Csendes pihenőre találjon.
(Tekmessa jő Eurysakessel.)
Teukros. S im épen jókor érkezik e helyre
most
Az elhunyt férfi gyermekével
hitvese,
Hogy a szegény halottnak
sírt készítsenek.
Jer közelebb, oh
gyermek, s esdeklő gyanánt
Érintsd
atyádat, a ki éltedet adá;
Ülj itt
szent oltalmában, s tartsd kezed között
Hajfürtemet, anyádét és a tiedet,
Az áhítat jeléül; és ha valaki
A
holt mellől erőszakkal ragadna el,
Hazátlan és sír nélkül veszszen a gonosz,
Legyen kiirtva gyökerestül fajzata,
Úgy a mint én levágom e hajszálakat!
Fogd hát, őrizd atyádat, oh gyermek, ne
hagyd,
Hogy bárki elragadjon, térdelj
oldalán.
-51- Ti meg ne álljatok itt
asszonyok gyanánt,
Mint férfiak
védjétek őt, míg megjövök,
S akárki
ellenezze, sirba temetem.
(Teukros el. Tekmessa és Eurysakes a holt mellé
térdelnek.)
Kar. Mikor jön a vég, mikor telik be
A bolyongó évek végtelen sora,
Nem szünő gyötrelmeket hajtva rám
örökké,
Dárdák harczai
közt,
Trója komor
sivatagjain,
A hellasi nép
gyalázatára?
Első ellenversszak.
Oh bár elenyészett volna
előbb
A légben vagy Hades mindent
eltemető
Ölében, ki megmutatá a
szörnyű fegyvert
Hellas
népeinek!
Oh nyomor, új nyomor
szülője!
Megrontója az
embereknek!
Második versszak.
Elragadta előlem
A viruló koszorút,
A
tele serleg gyönyörét,
S édes dalait
a fuvolának,
-52- (Átok reá!) éjjeleim
élvezetét is!
Elrabolta
szerelmemet;
Jaj! Most
elhagyatottan
Fekszem itt, fejemet az
éj
Harmata áztatja:
A gyász Trója emléke.
Második ellenversszak.
Volt ki védjen előbb
az
Éjjeli borzalom és a
nyilak
Ellen: a hőskarú
Ajas;
De elragadá őt a boszús
ég.
Ah mily öröm, mily öröm lesz
részem ezentúl?
Miért nem vagyok ott,
hol az
Erdős bérczfok
emelkedik,
Hablocsolta Sunion
alatt,
Újra köszöntve a
szent
Athen ormait onnan!33)
(Teukros fellép).
Teukros. Sietve jöttem, látva, hogy a
fővezér.
Agamemnon gyors léptekkel
tart e hely felé:
S látom, baljós
szavakra készül ellenem.
(Agamemnon fellép).
Agamemnon. Te vagy hát, a mint hallom, a ki
vakmerőn
S büntetlenül merészelsz
szólni ellenünk?
Mondom, te, a hadi
rabszolganő fia?
-53- Bizony
nemes anyától nyervén éltedet,
Lábújjhegyen járnál most, s égre szólanál,
Ha így, mint semmi, harczra kelsz a
semmiért;
S hánytorgatod, hogy nem
vagyunk sem a sereg,
Sem a hajók
vezérei, sem tieid;
Nem, Ajas,
mondod, hadvezér volt önmaga.
Nem
szégyen, rabszolgától ilyent hallani?
Ki az, kiről ily büszkén, ily fennen beszélsz?
Hol állt, hová ment, hol nem voltam én
jelen?
Nem volt Argos seregében férfi
kivüle?
Bizony rossz harczra
szólítottuk egykoron
Achilles
fegyveréért Argos népeit,
Ha egy
Teukros gonosznak mondhat mindenütt,
S ti a győzöttek nem nyugosztok meg soha
Abban, mit a birák többsége rendele,
Hanem gonosz szavakkal támadtok
reánk,
Vagy titkon áskálódtok, mert
elbuktatok.
De ily szokások mellett
nem lehet soha
Akármily törvényt
állandóan fentartani,
Ha eltaszítjuk
azt, ki győzött jog szerint,
S előre
hozzuk a hátul maradtakat.
Nem
tűrhető ez. Nem legbiztosabbak ám
Az
izmos vállú, széles hátú emberek;
A
bölcsek győzedelmeskednek mindenütt.
Bármily hatalmas a bikának tompora,
Kis ostorszíj előre hajtja egyenest.
S e gyógyszer vár reád is, látom, csakhamar,
Ha észre nem térsz, bölcseséget nem
tanulsz:
Ki egy nem lévő ember, egy
árnyék miatt,
Ily vakmerően, ily
sértő gőggel beszélsz.
-54- Nem térsz
eszedre? S tudva születésedet,
Nem
fogsz helyetted szabad embert küldeni,
A ki nevedben elvégezze dolgodat?
Mert én a te szavadra már nem hallgatok;
A barbar nyelvet nem tudom megérteni.
Kar. Oh szállna bár
mindkettőtökre bölcseség!
Mert ennél
jobbat nektek nem kivánhatok.
Teukros. Ah! mily csalékony, mily
gyors szárnyakon tünő
Az emberek
hálája holtjaik iránt,
Ha még ez
embernek sincs pár csekély szava
Számodra, én Ajasom, a ki annyiszor
Adád érette a csatákon éltedet!
El van feledve mindez, elmult, elveszett!
Oh te, kiből most annyi balgaság
beszél,
Nem emlékszel már arra
semmikép, midőn
Az ostromlott
táborban megszorultatok,
S csatát
veszítve mind megsemmisültetek,
Mint
mentett ő meg egyedül, míg a hajók
Ormán köröskörül már fellobbant a láng,
S Hektor keresztül rohanván a
sánczokon,
Merész ugrással a
hajófödélre tört?
Ki verte vissza?
Nemde annak műve volt,
Kiről azt
mondod, hogy lábát se’ mozdítá?
Vagy
ezt tevén, nem tett szemedben helyesen?
S midőn ismét Hektorral viadalra szállt,
Sorstól jelölve, nem parancsotok
szerint:
Nem választott számára gyáva
zálogot,
Ázott sárföldet; oly könnyű
volt az, hogy a
Sisakból elsőnek
kellett kiszöknie.34)
-55- Ily
tetteket művelt ő, és én is vele,
Én
a rabszolga, a barbar nő gyermeke.
Mily arczczal szólhatál így, oh boldogtalan?
Nem tudtad, hogy apádnak apja is, az
ős
Pelops barbar volt, Phrygiából
származott?
Hogy Atreus, ki téged
nemzett, a gonosz,
Testvérét önnön
gyermekével éteté?35)
Magad pedig a
krétai nőtől születél,
Kit kedvesének
karja közt talált atyád,
S a
hallgatag halaknak prédául dobott.36)
S te hányod még
szememre származásomat?
Atyámnak, a
ki nemzett, Telamon neve,
Ki a
seregben hősiessége dijaként
Anyámat
nyerte hitvesül, Laomedon
Királyi
lányát; választott ajándokul
Jutalmazá őt ezzel Alkmene fia.
És ily nemes szülők nemes szülötte, én,
Most meggyalázni hagynám ennen
véremet,
Kit ily gyászban sirjától is
megfosztanál,
És nem szégyenled, ezt
nyiltan kimondani?
De tudd meg, ha e
holttestet megtámadod,
Mindhármunkat
megtámadsz egyaránt vele;37)
Mert szebb lesz
rám bizonynyal értte esnem el
Hős
küzdelemben, mint ha nődért harczolok,
Vagy testvéred nejéért vesztem éltemet.
Gondolj tehát magadra inkább, mint
reám;
Mert ha megbántasz, egykor még
sajnálhatod,
Hogy bátor és nem gyáva
voltál ellenem.
(Odysseus fellép).
-56-
Kar. Király, Odysseus, épen jókor
érkezél,
Ha csillapítni és nem lángot
szítni jösz.
Odysseus. Mi történt? Már a távolból felém
hatott
Ez elhúnyt hős mellől az
Atridák szava.
Agamemnon. Nem kellett épen most, Odysseus
király,
Ez embertől gyalázatos gúnyt
hallanom?
Odysseus. Minőt? Mert annak meg szoktam
bocsátani,
Ki rossz beszédre rossz
szavakkal válaszol.
Agamemnon. Rossz szókat hallott, mert rosszat tett
ellenem.
Odysseus. Mit tett, mi által úgy megsértett
tégedet?
Agamemnon. Nem hagyja a halottat
temetetlenül,
Azt mondja, sírba rejti
ellenemre is.
Odysseus. Lehet szemedbe igazságot
mondanom,
S továbbra is barátul fogsz
tekinteni?
Agamemnon. Beszélj; különben esztelen volnék,
hiszen
Te vagy legjobb barátom Argos
népe közt.
Odysseus. Hallgass tehát! Az istenekre meg ne
tedd,
Hogy e halottat eldobd
temetetlenül;
Ne vegyen rajtad oly
erőt a gyűlölet,
Hogy vakmerőn lábbal
tiporjad a jogot.
Engem gyűlölt
legjobban a sereg között,
Mióta
elnyerém Achilles fegyverét;
És
mégsem tudnám, bármint érzett ellenem,
Úgy meggyalázni Ajast, hogy ne mondanám:
Ő volt Achillesen kivül a legnagyobb
Hős mindazok közt, kik Trójába
jöttenek.
Nem sujthatnád gyalázattal
hát jog szerint;
-57- Mert nem
őt, ám az égi törvényt sértené
E
tetted. Nagy bűn a halottat bántani,
A ki nemes volt, bár gyűlölted egykoron.
Agamemnon. Te harczolsz
érte így Odysseus ellenem?
Odysseus. Én; gyűlölém, míg illő
volt a gyűlölet.
Agamemnon. Nem illik-e gunyolnod a halottat
is?
Odysseus. Ne lelj, Atrida, rút haszonban
örömet.
Agamemnon. Királynak nem mindig könnyű a
kegyelet.
Odysseus. De könnyű megfogadni jó barát
szavát.
Agamemnon. Derék ember fölebbvalóját
követi.
Odysseus. Hagyd el; jó szóra hajtva is csak úr
maradsz.
Agamemnon. Gondold meg, mily embernek nyujtasz
kedvezést.
Odysseus. Ellenségem volt, ámde bátor és
nemes.
Agamemnon. Mit tészsz? Igy tiszteled holt
ellenségedet?
Odysseus. Az érdem nálam győz a gyűlölet
fölött.
Agamemnon. Az ily embernek állhatatlan a
neve.
Odysseus. Bizony sokszor lesz ellenséggé a
barát.
Agamemnon. S te az ilyen barátot dicséred
talán?
Odysseus. Nem szeretem dicsérni a kemény
szivet.
Agamemnon. Még gyávákul fogsz minket feltüntetni
ma.
Odysseus. Nem, csak igazságosnak az egész nép
előtt.
Agamemnon. Azt kivánod hát, hagyjam eltemetni
őt?
Odysseus. Bizonynyal azt; mert ehhez én is
eljutok.
-58- Agamemnon. Mindenki úgy tesz, a miként javára
van.
Odysseus. Kinek javára tennék, ha nem
magamért?
Agamemnon. Tied legyen hát ez a tett, nem az
enyém.
Odysseus. Akármit tégy, nemesnek fognak
mondani.
Agamemnon. Tudd meg hát, értted sokkal többre kész
vagyok,
S ennél nagyobb kegyelmet is
teszek veled;
De az, itt fenn s a
föld alatt, mindig gyűlölt
Ellenségem
lesz. Most tedd azt, a mit akarsz.
(El).
Kar. Csak a botor mondhatja azt,
Odysseus,
E tett után, hogy nincs
lelkedben bölcseség.
Odysseus. És most kimondom, Teukros: ép’ oly jó
barát
Leszek ezentul, a mily ellenség
valék.
A holtat eltemetni kész vagyok
veled,
Megosztom munkád, semmit sem
mulasztok el,
Mit a halandó a
legjobbakért tehet.
Teukros. Dicső Odysseus, mindenben
magasztalás
Illet meg; nagyban
megcsalád várásomat.
Mert a seregben
Ajas legfőbb ellene
Lévén, te
védelmezted őt most egyedül,
S nem
tűrted élve a halott gyalázatát,
Miként a hadvezér akarta, e bolond,
Ki méltó testvérével együtt ide jött,
-59- Hogy meggyalázva,
temetetlen dobja el.
Azért Olympos
atyja, s jól emlékező
Erinys, és
Diké, a szörnyű bosszuló,
Pusztítsa
el a gonoszokat gonoszul,
Mint ők
akarták ezt eldobni becstelen!
De nem
merem, oh ősz Laërtes gyermeke,
Engedni, hogy kezeddel éríntsd ezt a sírt,
Mert félek, a halottnak ellenére
lesz.
De másban légy segítségünk, s
ha valakit
Hoznál a hadseregből, nem
lesz az se’ baj.
Minden másról magam
gondoskodom; de te,
Légy meggyőződve,
hozzánk nagylelkű valál.
Odysseus. Készséggel tettem volna; ám
szolgálatom
Ha nincs kedvedre,
távozom, mint rendeled.
(El).
Teukros. Legyen elég; immár messze
haladt
Az idő. Ti ássátok meg a
sírt
Kezetekkel, ti meg a szent
fürdőre tüzet
Gyujtsatok a magas
háromlábu körül, hogy
Lángja
lobogjon.
Az egyik csapat hozza
elő
Sátra alól
fegyvereit.
S te, gyermeke, fogd
szeretettel
Velem együtt atyádat,
emeld fel,
Mint birja erőd; mert a
sötét
Vér egyre lövel még
ereiből.
Rajta, ki jó barátja
vala,
Siessen, lépjen előre,
tegyen,
-60- Fáradjon a férfiúért, a
kinél
Senki se’ volt jobb e
világon.
Kar. Sokat látva sokat tud az ember,
Ám a jövő sorsot
Semmi jós sem látja előre.
-61-
JEGYZETEK AJASHOZ.
-62-
-63-
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
35 |
kérkekett kevélyen |
kérkedett kevélyen |
38 |
Ne kimeljétek |
Ne kiméljétek |
42 |
vjon ettől |
Óvjon ettől |
42 |
szörnyá átkot |
szörnyű átkot |
62 |
pajzsot jelelent. |
pajzsot jelent. |
63 |
neje, klt ez |
neje, kit ez |
End of the Project Gutenberg EBook of Ajas, by Sophokles
*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AJAS ***
***** This file should be named 56920-h.htm or 56920-h.zip *****
This and all associated files of various formats will be found in:
http://www.gutenberg.org/5/6/9/2/56920/
Produced by Albert László from page images generously made
available by the Google Books Library Project
Updated editions will replace the previous one--the old editions will
be renamed.
Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
law means that no one owns a United States copyright in these works,
so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive
specific permission. If you do not charge anything for copies of this
eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook
for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports,
performances and research. They may be modified and printed and given
away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks
not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the
trademark license, especially commercial redistribution.
START: FULL LICENSE
THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase "Project
Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.
Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
Gutenberg-tm electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
1.E.8.
1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
electronic works. See paragraph 1.E below.
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
works in the collection are in the public domain in the United
States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
United States and you are located in the United States, we do not
claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
displaying or creating derivative works based on the work as long as
all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
you share it without charge with others.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
in a constant state of change. If you are outside the United States,
check the laws of your country in addition to the terms of this
agreement before downloading, copying, displaying, performing,
distributing or creating derivative works based on this work or any
other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
representations concerning the copyright status of any work in any
country outside the United States.
1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
performed, viewed, copied or distributed:
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you'll have to check the laws of the country where you
are located before using this ebook.
1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
contain a notice indicating that it is posted with permission of the
copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
the United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
posted with the permission of the copyright holder found at the
beginning of this work.
1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg-tm License.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
any word processing or hypertext form. However, if you provide access
to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
version posted on the official Project Gutenberg-tm web site
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
provided that
* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
within 60 days following each date on which you prepare (or are
legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
payments should be clearly marked as such and sent to the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation."
* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
License. You must require such a user to return or destroy all
copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
works.
* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
receipt of the work.
* You comply with all other terms of this agreement for free
distribution of Project Gutenberg-tm works.
1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The
Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm
trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
1.F.
1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
electronic works, and the medium on which they may be stored, may
contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
cannot be read by your equipment.
1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.
1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium
with your written explanation. The person or entity that provided you
with the defective work may elect to provide a replacement copy in
lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
or entity providing it to you may choose to give you a second
opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
without further opportunities to fix the problem.
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of
damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
violates the law of the state applicable to this agreement, the
agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
remaining provisions.
1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
Defect you cause.
Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
from people in all walks of life.
Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
www.gutenberg.org Section 3. Information about the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation
The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
U.S. federal laws and your state's laws.
The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the
mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its
volunteers and employees are scattered throughout numerous
locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt
Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to
date contact information can be found at the Foundation's web site and
official page at www.gutenberg.org/contact
For additional contact information:
Dr. Gregory B. Newby
Chief Executive and Director
gbnewby@pglaf.org
Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation
Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
spread public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.
The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements. We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
state visit www.gutenberg.org/donate
While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.
International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including checks, online payments and credit card donations. To
donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.
Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
volunteer support.
Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
edition.
Most people start at our Web site which has the main PG search
facility: www.gutenberg.org
This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.